Petikém, szívemből szóltál, amit itt láttam az utolsó négy percben, az maga volt a csoda. Én sem a meccsről írnék, hanem ezekről a sörszerető ír belevaló csupaszív emberkékről. Az, amit ott láttam, hallottam, nagyon rég nem éreztem. A kórus, a szeretet, ami az ír fanokból áradt, tapintható volt. Szerettem volna ott lenni, és énekelni nekik-velük. Karon öltve. Egy sima négy nullás meccs után. Gratula a cikkhez, szívemből beszéltél.

még egy kiegészítés, ami a legszebb volt az egészben, a bíró lefújta a meccset. A spanyolok hazaindultak. Az írek maradtak. Befejezték a dalt. Vagy elkezdték előről... Csoda...