Vízmérő akna

A vízmérő akna építménye, a falazat, a födém a fedőlappal együtt a ház (ingatlan) tulajdonosáé, míg az aknában lévő leplombált vízmérő a vízmű tulajdona.

Az aknára kerítést ráépíteni, törmeléket rárakodni nem szabad. Ne legyen az aknában télre elvermelt zöldség, ne tároljunk benne semmit. Ha a vízakna kocsibejáróban van, akkor teherbíró legyen, nehogy a gépkocsink alatt beszakadjon. Ilyenkor egy könnyű fémlemez fedőlap balesetveszélyes.

Ha a vízórán még rajta van a téli szigetelés, mindenképpen nézzük meg, épségben van-e! Ha a vízmérő üvege szilánkosra van törve, akkor sajnos elfagyott, cseréltetni kell, ez a tulajdonos költsége.

Nézzük meg a vízmérő aknában a plombákat! A vízmérő mindkét csatlakozó pontjánál (hollandderénél) kék színű plombának kell lenni. Az utca felőli plombán azonosító szám van, a belső oldali plombán nincs szám. Ha a plomba piros, rosszat jelent, ezt olyan fogyasztók kapják, akiknek vízdíj tartozás miatt korlátozták a vízfogyasztását.

A vízmérő aknában ne legyen víz. Ha az aknába valamelyik oldalról víz szivárog be, akkor csőtörésre gyanakodhatunk. A vízmű a vízmérőtől az utca felé menő vezetéken ingyenesen javítja a csőtörést, beleértve a vízmérőt is. Ha az ingatlan felől szivárog a víz, akkor zárjuk el azonnal az aknában a főcsapot, keressük meg a hibát és javítassuk ki egy vízvezeték szerelővel. Ehhez ki kell ásni a bekötő vezetéket. Leggyakrabban ott hibásodik meg a cső, ahol kanyarodik (iránytörés van benne).

Ha a vízmérő a háztulajdonosnak, (fogyasztónak) felróható okból hibásodik meg - rálépnek, aknafedelet ejtenek rá, vagy elfagy – akkor ezt a szolgáltatási szerződés szerint a vízmű a fogyasztóval kifizetteti. A vízmérő egyéb hibája esetén a vízmű ingyenesen kicseréli a mérőt.

Ha arra gyanakszunk, hogy a vízmérőnk többet mér, mint amennyit valóságban felhasználunk, a szolgáltatónál kezdeményezhetünk hitelesítést. Ha a hitelesítés igazolja a vízmérő hibáját, akkor a vizsgálatért nem kell fizetni, sőt a mért többletfogyasztást is jóváírja a vízmű.

Az aknában elzáró szerelvénynek (főelzárónak) kell lenni, vagy a vízmérő előtt, vagy utána. Ezzel elzárhatjuk a házba bemenő vízcsövet. Legtöbbször golyóscsap van beszerelve, aminek kék színű fogantyúja van. Ha a fogantyú a csővezetékkel egy irányban áll, akkor a csap nyitva van, ha merőleges, akkor zárva. A fogantyúnak kézzel könnyen mozgathatónak kell lenni.

Ha nem golyóscsapot, hanem elzáró szelepet találunk az aknában (ami általában kis kerékkel tekerhető) az ma már nem számít korszerűnek, számíthatunk a meghibásodásra. Ha az aknában lévő főelzáró elzárása után – a házban bármelyik vízcsapból 1 percnél hosszabb ideig folyik a víz, akkor rossz a főelzáró.

Üdülőknél (vagy olyan háznál, amit télen nem használunk) a vízaknában víztelenítési lehetőségnek kell lenni. Víztelenítő csonkot, vagy háromállású (nyitás-zárás-víztelenítés) szelepet keressünk, amin a ház összes vízcsövéből kiengedhetjük a vizet. Ez télen nagyon fontos.

Kerticsap- locsolócsap

A vízaknában szokott lenni a locsoló vezeték leágazása. A leágazó csövön, még az akna alján elzárónak, és víztelenítő csonknak kell lenni (vagy háromállású szelepnek). Előny, ha van locsolómérő. Ilyenkor a locsolómérőn mért víz mennyiségéért szennyvízdíjat nem kell fizetnünk.

Belső vízvezetékek

Az ólom és a hagyományos acél ill. horganyzott csőanyagok és a faggyús kenderkóccal készített csőkötések felett már eljárt az idő, ezeket rövidesen korszerű anyagra kell cserélni.

Ilyennek számítanak a rézcsövek, a műanyag csövek és a többrétegű csövek. A többrétegű csőanyagok magja egy fémcső, (alumínium vagy réz ötvözet), amelyet kívül-belül PE (polietilén) bevonattal látnak el. Ezzel korrózióállóvá, és flexibilisebbé, valamint könnyebben szerelhetővé tették a fémcsövet. A korszerű csőszerelési rendszerek egyben megegyeznek, hogy alkalmazásukhoz az alap célszerszámokon és idomokon kívül más nem szükséges, elkészítésükhöz közepes barkácskészség is elegendő.