Nyár van, fülledt, meleg az idő, a magyar ember pedig fröccsöt iszik. És ez így is van rendben. Nem bizonyított, hogy magyar találmány, hiszen a környező országokban is ismerik (pl.: spritzer az osztrákoknál vagy weinschorle néven emlegetik a németeknél), de tény, hogy mi magyarok nagyon szeretjük.
Az téves gondolat, ha egy rossz borra azt mondjuk, fröccsben elmegy. A szódában lévő szénsav ugyanis felerősíti egy bor hibáit, tehát fröccsbe is csak jó bort szabad úgymond "beáldozni". És ha már szódáról beszélünk, általánosan úgy tartjuk, hogy inkább a hungarikum szikvizet használjuk fröccs készítésre, mintsem ásványvizet, úgy sokkal finomabb.
Szintén ízlés kérdése, de a könnyű testű, reduktív borok jobban muzsikálnak fröccsben, mint a fahordós nehéz tételek. Ennek oka ugyanúgy a szénsavban keresendő, amely kellemetlen ízt ad a fahordós tételeknek. A fröccs célja, hogy frissítsen, tehát friss, élénk savú bort válasszunk, mondjuk egy reduktív olasz- vagy rajnai rizling, ezerjó, de akár illatos cserszegi, irsai stb. Jellemzően a fehér- és roséfröccs népszerű, de tudnunk kell, hogy nagyapáink a vörösbort is előszeretettel felhúztak szódával. Ha valaki ilyennel kísérletezik, akkor is a reduktív, vékony gyümölcsös borokat ajánljuk, mivel a szénsav a vörösborban lévő csersav hatását felerősítve kellemetlen keserű ízt képez a szánkban.
Az elkészítési módnál tartják, hogy a szódát javítsuk fel borral és ne hígítsuk a bort vízzel. Ez a mondás inkább a bor piedesztálra emelése miatt terjedt el. Mi azért ne vegyük vérkomolyan, sok különbséget nem fogunk érezni a két elkészítési mód között. Ne felejtsük továbbá, hogy a fröccs fogyasztása egyben hidratálás is, így az orvosok ajánlásával, bármilyen buliban, fesztiválon vagy egy sima hétköznapon is fogyasszuk előszeretettel.

(szöveg:kocsma.blog.hu)

Grafika: saját