Március 14-én kora délután azon gondolkodtam, hogy vajon vonattal vagy kocsival induljak Budapestről Csornára. „Felelőtlen állampolgárként” megpróbáltam belépni az Autópályakezelő Zrt. honlapjára információért, amely azonban 12-14 óra között már nem működött. Az időkép.hu-ról azt lehetett leolvasni, hogy Tatabánya-Komárom környékén havasak, latyakosak az utak, egyébként semmi hivatalos információ nem volt elérhető arról, hogy nagy balhé várható. Egyéb portálokon figyelmeztetésnek, információnak semmi nyoma.

Ezért ismerősömmel és egy munkatársával – akik nem síelni indultak, hanem munkából tartottak hazafelé – kocsival indultunk útnak pontosan 15.00-kor (az M1 autópálya a hivatalos szervek szerint ekkor már fél órája le volt zárva). Tatabányáig 80-100 km/h-ás sebességgel lehetett haladni, bár az útviszonyok itt már rosszabbak voltak, mert szemmel láthatóan nem volt letakarítva az autópálya. Tatán dugóba kerültünk, 1 órát várakoztunk, aztán irány tovább… Az utak már kezdtek havasak lenni, de ha akartunk sem tudtuk volna lemenni az autópályáról, mert Komáromnál a rendőrség már lezárta a lejárót, mivel járhatatlan volt.

17.00-kor a 95. km-nél Ács mellett megint dugóba kerültünk, s csak később derült ki, hogy több mint 24 órán keresztül fogunk itt vesztegelni. Teltek-múltak az órák… a közmédiumokban semmiféle információt nem lehetett hallani arról, hogy tulajdonképpen mi is történik. Közben Budapest felé még gond nélkül haladt a forgalom. 22.00-kor már nagyon erősen fújt a szél – pont a legkritikusabb szakaszon maradtunk állva, s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy itt fogunk éjszakázni. Mivel a közrádióból még mindig semmit nem tudtunk meg, a Győr Plusz adót hallgattuk, ahol megszakították az adást és (mint utólag kiderült közel 60 órán keresztül) közvetítették a történéseket.

Milyen híreket hallottunk éjfélig? A Győr-Moson-Sopron megyei illetékesek részéről semmit, a Komárom-Esztergom megyeiek arról tájékoztatták a hallgatókat, hogy a dugó Győrtől Tatbányáig ér, a 99. kilométernél lévő kamionkarambolt még mindig nem számolták fel, s még éjfél előtt elkezdték visszafordítani az autópályán veszteglő kocsikat Budapest felé. Jó sokáig engedhették még a fővárosból a forgalmat aznap, mert mi a dugó legelején voltunk. Aztán a visszafordított szakaszon is keresztbe fordult egy kamion… Nyilvánvalóvá vált, hogy az autópályán fogunk éjszakázni. Így is lett.

Már 22 óra környékén elhangzott egy hallgatói javaslat, hogy át kellene vágni a szalagkorlátot, mert akkor a visszafelé vezető oldal úgy, ahogy még járható volt (hókotrónak a túloldalon sem volt nyoma). A szalagkorlátok megnyitása a hírek szerint jó 8-10 óra késéssel meg is indult... Teli tankkal indultunk el, az üzemanyaggal nem volt gondunk, viszont éjféltől egyre elkeseredettebb hangokat hallottunk a betelefonálóktól, hogy fogytán az üzemanyag és mi lesz, ha kifogy? Odakint -3 C, viharos szél, metsző hideg, hófúvás. Hajnali 4 körül elküldtem az sms-t, hogy segítséget kellene kérni az osztrákoktól.

Nem sokkal ezután fiatal párt vettünk észre a félhomályban, ahogy kisgyerekeiket a viharos széltől védve a 700 méterre lévő gyorsétterem-benzinkút felé araszolnak (majdnem mint anno a Delta című műsor elején). Gondoltuk kifogyott a benzinjük… Eljött a reggel… A rádiós információk szerint reggelre az összecsúszott kamionokat már sikerült eltakarítani, de az elmúlt 10-12 órában már mindent beborított a hó. Közben elhangzott az első nagy poén is: menjünk ki hóembert építeni. Voltak persze olyanok is, akik azután érdeklődtek a rádióban, hogy most indulnának kocsival Győrből Budapestre és merre érdemes menni? Több mint 12 órája az szólt a rádióban, hogy katasztrófahelyzet van… Az ilyen embereket én sem értem…

Délelőtt 11 óra körül az utastársak javasolták, hogy együnk valamit, hátha nem szabadulunk egyhamar. Egy órás sorban állás a benzinkúti shopban és a gyorsétteremben, közben az ismerős rokona kigyalogolt Ácsról és hozott egy kis vizet meg ennivalót. Jó döntés volt, mert kora délutánra mindkét helyet lerabolták a hóban rekedtek, teljesen kiürült a meki és a shop. Délelőtt egyre többen vásároltak műanyag kannákba üzemanyagot, valaki kiöntött ásványvizes palackokban vitte a kocsijához a benzint (központi üzemanyag- és élelmiszerosztásnak nyoma sem volt a mi környékünkön).

Éppen arra készültünk, hogy talán még egy éjszakát kint kell maradnunk, amikor felcsillant egy halovány reménysugár: 13.30 környékén feltűnt az első hivatalos személy és egyszerre 3 hókotró is elhúzott mellettünk a túlsó sávban Győr irányába. 14.00-kor mintha ejtőernyővel dobták volna le a mentésre hivatott erőket: fél órán belül mindenki előkerült, 3 helikopter, 2 TEK-es „holdjáró”, lánctalpas harcjármű, tűzoltók, hómarók, mellényes-lapátos emberek. Gondoltuk végre belátták, hogy nagy gáz van és kiadták a központi mozgósítást – de ezzel „egy kicsit” elkéstek.

Hallottuk a rádióban, hogy már délelőtt több helyen elkezdték átvágni a tűzoltók a szalagkorlátot. 18.00-kor végre mellettünk is átvágták a korlátot (a tűzoltók már korábban is ott voltak, de közel 1 órát vártak az engedélyező parancsra, kíváncsi vagyok a többi helyen mindez hogyan ment). Visszafordítottak minket, aztán Ácson keresztül elértük Győrt, ahonnan gyorsan és simán hazaértünk Csornára. Az M1 Győr irányába még mindig járhatatlan volt, s ahogy hallottuk, valaki még egy éjszakát kint töltött az autópályán. Így utólag, hogy sérülés és gond nélkül megúsztuk az egészet azt mondom, hogy nagyon tanulságos volt az egész.

Hogy miért alakult ki ez a helyzet? Szerintem azért, mert 1) nem rendeltek el időben kamionstopot az illetékesek; 2) nem takarították megfelelően az autópályát és a kihajtókat); 3) a balesetes járműveket több órán keresztül nem távolították el a pályáról, s mire léptek, már mindent belepett a hó; 4) semmiféle hivatalos tájékoztatás nem volt a kialakult helyzetről a közmédiumokban, így akinek nem kellett volna, az is útnak indult. Így lehetett egy 3-4 órás közlekedési problémából 3 napos katasztrófát csinálni. Ha mindenki rendesen ellátta volna a feladatát, a felelősök időben meghozták volna a döntéseket és az úton lévő kamionosok (és személyautók) ésszel közlekedtek volna, mi is gond nélkül hazaértünk volna.

Egedy Tamás

A videót a facebook-ról töltöttük le, M1 autópálya 2012 03.15.