Az egykori pap, politikus, író 41 évi emigrációt követően, a németországi Oberhachingben hunyt el ezen a napon.

Szentháromság ünnepe egyben a Hősök Napja is volt, hisz hosszú évek óta május utolsó vasárnapján az első és második világháború hősei tiszteletére hajtunk fejet. Az ünnepi szentmisét követően, a temetőben lévő haranglábhoz vonultak a hívek, ahol imával, koszorú elhelyezésével emlékeztek meg a magyar hősök emlékünnepén.

Ezt követően átmentek Közi Horváth József sírjához, ahol a nevét viselő népfőiskola szervezésében került sor megemlékezésre. Hámor Józsefné elszavalta Kecskési Tollas Tibor: Testamentum c. versét. Ünnepi beszédet mondott Szalai Viktor újságíró, népfőiskolai alapító, aki Közi-Horváth életének jelentősebb állomásait idézte fel.

„Közi Horváth József halálával a ’30-as évek közepével kezdődő hazai katolikus reformkorszak erkölcsi, szociális és politikai megújulást sürgető nagy nemzedékének egyik iránymutató egyénisége távozott” – idézte Kovács K. Zoltán. Beszéde végén Közi Horváth József gondolatait ajánlotta a jelenlévők figyelmébe: „Életünk példájával mutassuk meg, hogy őseinknek nem vagyunk méltatlan utódai, mert ma is töretlenül él bennünk eleink alázatos hite, tiszta erkölcse és áldozatos hazaszeretete.” A megemlékezés koszorú elhelyezésével és a Szózat eléneklésével zárult.

A népfőiskola idén szeptemberben emlékkonferenciával emlékezik meg névadója születésének 110. évfordulójáról.