Ünnepélyes keretek között nyílt meg Németországban, a neu-anspachi Hessenpark Szabadtéri Múzeumban a „Hazájukból elűzöttek Hessenben – Érkezés és integráció 1945 után” című új állandó kiállítás. A Sterzhausen-házban berendezett tárlat 11 tematikus helyiségben mutatja be a második világháborút követően kitelepítettek hesseni befogadásának és integrációjának folyamatát a kezdeti lakhatási nehézségektől az új élet megalapozásáig, az ezzel járó kihívásokkal és konfliktusokkal együtt. A látogatók személyes visszaemlékezések, tárgyak, fényképek, dokumentumok és különböző digitális állomások segítségével ismerhetik meg a történelem ezen meghatározó, gyakran fájdalmas, mégis formáló időszakát.

A megnyitón nemcsak a projektben részt vevők, hanem számos közéleti személyiség, a második világháború utáni kitelepítések tanúi és a kitelepítetteket képviselő egyesületek vezetői is jelen voltak.

Andreas Hofmeister, a hesseni belügyminisztérium megbízottja saját szudétanémet gyökereire utalva beszélt a második világháború utáni Németországban élő elűzöttek nehéz helyzetéről, amelyet azonban – mint fogalmazott – mindkét fél erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült leküzdeni. Kiemelte: „Csak az tudja jól alakítani a jövőt, aki ismeri a múltat.” Beszédében elhangzott, hogy Hessenben mintegy 1,8 millió lakos rendelkezik a kitelepítettekhez vagy menekültekhez köthető családi háttérrel, közülük 50 százalék a Szudéta-vidékről, 30 százalék a keleti területekről (például Oroszországból), 20 százalék pedig más, kelet-közép-európai és balkáni térségekből (így Magyarországról, Romániából, Bulgáriából) származik.

A kiállítás kurátora és projektvezetője, Ulrike von Bothmer részletesen ismertette a kiállítás létrehozásának lépéseit, kiemelve az interjúkat, együttműködéseket, valamint azokat a személyeket, akik tárgyakkal, dokumentumokkal vagy saját történeteikkel járultak hozzá a projekt megvalósításához.

A tárlat a Győrsövényházról Limburg-Weilburg körzetébe kitelepített több mint félezer személy történetét is bemutatja. Az eseményen jelen volt az egyéves korában szüleivel együtt Győrsövényházról kitelepített Johann Geigl is, aki több tárgyat, fényképet, dokumentumot bocsátott a múzeum rendelkezésére, például édesanyja kukoricaszárból készült fonott táskáját, amelyet még a régi hazából vitt magával, és amellyel kisfiúként vásárolni járt.

A tárlaton megtekinthetők azok a Hancz Gábor győrsövényházi alpolgármester által a múzeum rendelkezésére bocsátott fényképek és képeslapok is, amelyek a második világháború előtti falu életét mutatják be. Ugyancsak látható egy nagy fali fotó az 1945 nyarán Győrsövényházon született, majd 1946-ban családjával együtt kitelepített Emil Waldherr gyermekkoráról Runkel-Dehrnből, illetve édesanyja magyar munkakönyve. A falakon több, keretbe foglalt kép is függ, köztük egy 1951-es iskolakezdési fotó Johann Geiglről, amelyen hatalmas pereccel a kezében látható.

A Hessenpark Szabadtéri Múzeum új kiállítása méltó emléket állít a hazájukból kitelepítetteknek, és fontos történelmi tanulságokat közvetít a jelen és a jövő generációi számára.