Habár az utóbbi években rekordokat döntenek a hazai aszályos időszakok, a természetben felbukkanó tüzek gyakorisága Magyarországon a 2000-es évekhez képest mégis lecsökkent – a szigorúbb szabályoknak és a lakosság tudatosabb magatartásának köszönhetően. A klímaváltozás miatt a jövőben azonban komoly növekedés fenyeget. A Magyar Nemzeti Bank és az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatói – Burger Csaba és Szabó Péter – szerint a pesszimista forgatókönyv esetén a század végére akár ötszörösére is emelkedhet a mai extrém tűzgyakoriság hazánkban.

Szerzők: Burger Csaba, DPhil és CFA, a Magyar Nemzeti Bank data science kutatója; Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, megjelent a Másfélfok portálon

Növekvő szárazság – mégis kevesebb tűz?

Ha Magyarországot 5×5 kilométeres négyzetekre, cellákra osztjuk, akkor a 2000-es évek elején voltak olyan hónapok, amikor minden huszadik ilyen cellában előfordult valamilyen növénytűz. Ezek többsége emberi gyújtogatásból, főként tarlóégetésből származott. Az elmúlt három évben (2022-2024) azonban – a szélsőséges szárazság ellenére – ez a tizedére esett vissza, és már csak minden kétszázadik területen figyeltek meg tüzeket a műholdak.

Ezzel egy időben a talaj felső rétege jóval szárazabbá vált. Ezt a változást jól mutatja a tűzveszély mérésére használt Keetch–Byram szárazságmutató, amelyet több országban – például Ausztráliában és az Egyesült Államokban – napi szinten használnak a tűzvédelmi készültség meghatározására. Magyarországon a nyári tűzszezonban (június–szeptember) a mutató értéke 2005 és 2024 között átlagosan 56 milliméterről 73 milliméterre nőtt, vagyis közel 30%-kal emelkedett.

Magyarázat a látszólagos ellentmondásra

Első látásra furcsának tűnhet, hogy miközben a talaj felső rétege egyre szárazabb, a tüzek száma mégis csökkent Magyarországon. Ez azonban nem mond ellent a fizika törvényeinek. A 2000-es évek elején ugyanis a tűzesetek száma eleve nagyon magas volt – de ezek nagy része nem a természetes körülményeknek, hanem az emberi szándéknak köszönhető. Legtöbbször tarlóégetésről volt szó, vagyis tudatosan okozott tüzekről.

Az elmúlt húsz évben azonban több lépés is radikálisan visszaszorította ezeket az „elkerülhető” eseteket:

- 2008-ban szigorították az erdei tűzgyújtás szabályait;
- 2011-ben egységessé vált a katasztrófa- és tűzvédelmi szervezet;
- 2012-ben pedig fontos törvény született, amely új felhasználási lehetőségeket teremtett a mezőgazdasági maradékoknak – így visszaszorult a tarlóégetés gyakorlata;

2017-től már a tűzgyújtási tilalmak meghatározása és közzététele is központilag történik a Nébih és a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által;
emellett a lakosság viselkedése is változott: ritkább lett az avarégetés, és egyre többen gondolják úgy, hogy a természetben tüzet gyújtani felelőtlenség.

Ha pedig a statisztikákat megtisztítjuk ezektől a mesterségesen magas számokat okozó, emberi eredetű tüzektől, akkor jól látható az összefüggés: a szárazabb talajhoz valóban nagyobb tűzgyakoriság társul. Ezt igazolja a NASA MODIS műholdfelvételeit, az Európai Corine Land Cover vegetációs adatbázisait és a HungaroMet HUCLIM felszíni meteorológiai megfigyeléseit felhasználó, komplex modell. Eszerint, ha az emberi tényezőt is figyelembe vesszük, pontosan kirajzolódik a kép: a szárazabb időszakokban mindig több a tűz, ahogy ezt a 2019 utáni évek tapasztalatai is mutatják.

Sokszoros növekedés fenyeget a jövőben

Egy olyan modellel, amelyben a tüzek gyakorisága valóban jól követi a környezeti adottságokat, lehetőségünk nyílt modellezni a jövőben várható kockázatokat különféle jövőképek (szén-dioxid-kibocsátási forgatókönyvek) esetén. A számítások során feltételeztük, hogy a jelenlegi (2024-es) tűzvédelmi szabályok érvényben maradnak, és az emberek továbbra is felelősen viselkednek.

A pesszimista forgatókönyv még így is riasztó eredményeket mutat: 2050-re megduplázódhat, a század végére pedig akár ötszörösére nőhet a jelenleg csak 25 évente egyszer előforduló, legszélsőségesebb tűzgyakoriság. Ráadásul a század végére már nemcsak a rendkívüli években, hanem az átlagos években is kétszer annyi tűzre kell számítani.

Egészen más képet ad a „zöld” forgatókönyv: ha sikerül gyorsan és jelentősen csökkenteni a kibocsátásokat, a tűzgyakoriság nem mutat számottevő növekedést.

Veszélyeztetett térségek

A 21. század utolsó negyedében (2076–2100) a pesszimista forgatókönyv szerint a szélsőségesebb években szinte az egész országban megnő a tűz kockázata. A legtöbb helyen 0,5–1% lesz a valószínűség, de nagyobb térségekben 3% fölé emelkedik, egyes körzetekben pedig elérheti az 5%-ot is. Különösen veszélyeztetett a Duna–Tisza köze déli fele, a Balaton nyugati vidéke és a Hortobágy tágabb térsége. Ez olyan magas kockázati szintet jelent, amire korábban nem volt példa, és amelyet valószínűleg a szigorú szabályok sem tudnak majd teljesen megfékezni.

Mit tehetünk?

A szabálytalan tűzgyújtások kerülése mellett a legfontosabb feladat a szén-dioxid- és metánkibocsátás mielőbbi nullára csökkentése. Ez részben a mi mindennapi döntéseinken múlik, de ugyanilyen fontos a politikusok és a vállalatok felelőssége is. Az Európai Parlament például kötelezte az Európai Központi Bankot a Párizsi Klímaegyezmény betartására, a Magyar Nemzeti Banknak pedig törvény írja elő a mindenkori Kormány környezeti fenntarthatósági politikájának támogatását.

Egyre több pénzintézet számol a klímakockázatokkal a hitelek és beruházások árazásakor, ezzel ösztönözve az alkalmazkodást és a kockázatok mérséklését. Emellett minden új beruházást célszerű tűzvédelmi szempontból is megtervezni – különösen ott, ahol a lakóterületek közvetlenül érintkeznek a természettel, például az erdőszéleken.