A ENSZ felhívta a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét, hogy a víznek fontos szerepe van életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét.

A Szany Kerekerdő óvoda, valamint a rábaszentandrási és rábacsanaki tagóvoda óvodásai ezt a jeles napot használták fel arra, hogy a Rába partjára kiránduljanak. Az óvodások izgalommal várták a Csorna-Pápa között közlekedő személyvonat érkezését.Hangos zsivaj közepette foglalták el helyüket a vonaton. Sajnálatukra a vonatozás csak rövid ideig tartott, és megérkeztek Rába-híd megállóhelyre.
Innen jókedvűen gyalogoltak a keszői Rába-híd mellettiterületre, ahol letáboroztak.

A fáradságos út után valamennyien letelepedtek a zöld gyepre, elővették kis hátizsákjukat, majd a szülők által gondosan elcsomagolt elemózsiát, édességeket és italt jó étvággyal fogyasztották el. Örömmel lehetett tapasztalni a gyerekek jószívűségét, hiszen nagy forgatag kerekedett abból, ahogy egymást megkínálták.
A pihenésből erőt merítve bohókás, tréfás játékok, énekek következtek, majd Hajni óvónéni elmesélte a gyerekeknek a kiszézés lényegét:A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. A kiszi szó egyébként korpából készült savanyúlevest, jellegzetes böjti ételt jelent. A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg.
Ezután a tél boszorkányát a kisze bábut Hajni óvó néni egy óvodás kislány közreműködésével a Rába folyóba hajította az óvodások nagy örömére. Mikor a bábut a folyó elsodorta, előkerült a tavasztündér, melyet az óvodások nagy ovációval, tapssal, énekléssel fogadtak és fergeteges jókedvükben táncra perdültek, daloltak, énekeltek, örültek a csodálatos időben megjelent tavasztündérnek.

Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

A sok esemény és élmény hatására elcsigázott óvodások már nem voltak olyan fürgék mint induláskor, de az újbóli vonatozás lehetősége megsokszorozta erejüket és vidáman indultak haza a kirándulásról.

Tóth Imre