Húszezer fölött van már a Miskolci Herman Otto Gimnázium nevelőtestületének nyílt levelét támogatók száma az interneten. Az elkeseredett tantestület még novemberben tette közzé véleményét, amihez iskolák, tantestületek, civil szervezetek, magánszemélyek, tanárok, szülők, diákok csatlakoznak.

A cikk írása közben a csatlakozók száma 22.581 volt, ami az erre a célra létrehozott weboldalon folyamatosan követhető. Jellemző hazai közállapotainkra, hogy bár a támogatók túlnyomó többsége vállalja a nevét, nem egy olyan bejegyzés is van, hogy pl. "nyugat-dunántúli iskolaigazgató" , "egy tanár, aki fél a retorzióktól", "Névtelen. A nevem nem merem vállalni, mert féltem az állásom". A legijesztőbb talán ez, ahol egy egész közösség fél: "Fenntartó magatartása miatt egy magát megnevezni nem akaró tiszántúli középiskola"

Ha Ön is támogatja a tiltakozást, ide kattintva megteheti.

A már szinte végtelen hosszúságú listát végigböngészve két Rábaközhöz kötődő szervezetet találtunk, a csornai általános iskolát és a Rubato Művészeti Egyesületet. A Csornai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola ezzel a megjegyzéssel szerepel a támogatók közt: "A volt Széchenyi István Általános Iskola tantestületének pedagógusai egyetértenek a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének nyílt levelében foglaltakkal valamint - titkos szavazáson, többségi támogatással hozott döntés alapján - csatlakozunk a nyílt levélben megfogalmazott követeléseikhez."
A szervezetek mellett természetesen ismerős rábaközi nevek, magánszemélyek is olvashatók a támogatók közt.

Nem tudjuk, hogy a fentiekkel, vagy a közoktatás állapotával függ össze, hogy a csornai KLIK-ből sorozatosan távoznak a munkatársak. Néhány hónapon belül már a negyedik dolgozó hagyta ott a tankerületet, aminek a létjogosultságát is sokan vitatják. Kíváncsian várjuk, hogy a jövőben pótolják-e a távozókat? Már olyan pletykákat is hallani, hogy azért menekülnek, mert megszüntetik, vagy alaposan átszervezik, összevonják a hivatalt.

A Miskolci Herman Otto Gimnázium nevelőtestületének nyílt levelét teljes terjedelmében itt olvashatja, mi egy rövidített változatot közlünk.

NYÍLT LEVÉL A KÖZVÉLEMÉNYHEZ!

„Miért sírnak már megint a pedagógusok?!” - kérdezik sokan, „Állandóan fizetésemelést kapnak, ráadásul alig dolgoznak, délben mindennap otthon vannak!” - sajnos a társadalom jelentős részének ez a véleménye a tanárokról.
Tisztázni kellene végre néhány dolgot! Kezdjük a mindenkit érdeklő „állandó fizetésemelés”-sel. 2013-ban, a pedagógus-életpályamodellhez kapcsolódva kaptunk alapbéremelést. De csak az ígért összeg 60%-át! A maradék 40 %-ot négy év alatt „fizetgeti ki” az állam. Persze minden emelés előtt és után nagy sajtóvisszhangot kap az esemény, mintha egy-egy újabb béremelésről lenne szó. Ugyanakkor megemelték a kötelező óraszámot, megszüntették a pótlékok túlnyomó többségét.

Az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben! Kaotikussá vált minden! Bizonytalanság, elkeseredettség, sokszor apátia uralkodik a tanári szobákban. S az, hogy vannak még jól működő iskolák, jól megtartott órák, versenyeredmények („természetesen” nevezési díjakra és útiköltségre elkülönített keret nélkül), sikeres érettségik és felvételik, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető.
Az évenkénti - jobb esetben kétévenkénti - változások biztosan nem diák- és tanárbarátok. Az oktatási rendszer minden változtatásával a gyerekekkel kísérletezünk! Az érettségi követelmények változtatása az egyik legfelháborítóbb: pl. a jövő tanévben érettségizők napjainkban szembesülhettek azzal a ténnyel, hogy vannak olyan tárgyak (pl. földrajz, kémia, informatika), melyeknél az érettségi elvárások utólag módosultak, hiszen ők az adott tantárgy tanulását már befejezték, mivel oktatásuk a középiskola első két évfolyamán történik.
Követeljük, hogy a jelenlegi reformoknak nevezett akciókat azonnal függesszék fel!

A jelenlegi tananyagmennyiség elsajátítása már a legeslegjobb képességű tanulók határait is erősen feszegeti! Gyerekeink tényanyag-hegyeket kénytelenek bemagolni, de önálló véleményt többségük vagy képtelen kialakítani, vagy nézetüket nem tudják megfogalmazni és logikusan érvelni mellette. A heti óraszámok pedig az egekbe szöktek. Hol a határ? A gyerek napja is 24 órából áll!
A mi napjaink is 24 órásak, a heti munkaidőnk pedig 40 óra! További adminisztrációs terheket nem tudunk és nem is akarunk elviselni! Dokumentumok, papírok, elektronikus adatszolgáltatás… És mikor taníthatunk végre??? Vagy éppen az a cél, hogy a felnövekvő generáció már kérdezni se tudjon?

Az iskolaépületek rosszabb állapotban vannak, mint valaha. Nincs pénz alapvető dolgokra. A tantermeket a szülők festik, a karbantartás akadozik. Három év után is egymásra mutogat a fenntartó KLIK és az üzemeltető önkormányzat.. Évek óta egyetlen taneszközt, sporteszközt, könyvtári könyvet sem vásárolhattunk.
Egyáltalán a tanórákon kívül működik még valami jól és ésszerűen a magyar közoktatásban??? Gondolhatja azt valaki komolyan, hogy az alapproblémák végtelen során javítani fog az újabb és újabb kötelezően előírt dokumentációk elviselhetetlen tömege?

Mi továbbra is TANÍTANI szeretnénk! Jó hangulatban bemenni a munkahelyünkre - nem idegesen, elcsigázva vagy belebetegedve a stresszbe! Tiszta, átlátható, mindenféle pénznyelő, központi vízfejtől mentes fenntartói viszonyrendszert követelünk! S legfőképp NYUGALMAT akarunk, mely politikától, álreformoktól mentes, hogy legalább néhány évig ugyanazt a könyvet használhassuk! Pedagógusok vagyunk: megtanultuk, hogy mit és hogyan kell tanítani - ha hagyják!

Szeretnénk a felnövekvő generációkat jól felkészíteni az élet kihívásaira, hogy képesek legyenek megfelelni a kor követelményeinek!

Vegyék ezt segélykiáltásnak, kérjük a felettes szervek és a társadalom támogatását, segítségét!

Csatlakozás