Régi ismerőssel találkozhattunk újra Kónyban és Csornán. Elisabeth Feichtaler Bajorországban él, és több mint tíz éve évente 2-3 alkalommal látogat Csornára. Most kísérőként érkezett, egy bajor adomány gyűjtővel kónyi és csornai intézményeknek hoztak ajándékokat.

- Régóta ismerjük egymást, örülök, hogy újra találkozunk itt Csornán. Mi újság veled, mi célból jöttetek most Csornára?

- Sok változás történt az eltelt évek alatt. Már évek óta nem dolgozom Sinzingben a Csorna testvérvárosi egyesületben. Az itteni barátokat, barátságokat azonban megőriztem. Kovácsné Varga Ildikóval és Szűr Lászlóné Zsuzsával azóta is jó kapcsolatban vagyunk. Ha itt járok, náluk lakom, és abban is segítenek, hogy a különböző németországi adományokat éppen hova, kiknek vigyük. Tavaly például Kónyba az óvodába vittünk gyerekruhákat és játékokat, de vittünk bútorokat a fertőszentmiklósi óvodának is. Most is hasonló okból vagyunk itt. Már nem kórházban dolgozom mint korábban, hanem magatehetetlen, hosszú távú, folyamatos 24 órás ápolást igénylő betegek házi betegápolójaként. Az egyik ápoltam nagyapja gyűjtött Bajorországban hasznos holmikat, amiket ma vittünk el a címzettekhez. De erről beszéljen inkább a legilletékesebb!

- Köszontöm Önt Csornán. Kérem, röviden mutatkozzon be, és mondja el, miért vannak most itt.

- A nevem Erich Leuschner, Bajorországban élek. Mezőgazdasági szakiskolát végeztem, először állattenyésztésben dolgoztam, majd a BAY-WA nevű nagy agrár kereskedelmi cégnél tanácsadóként a gazdálkodókat segítettem a növényvédelem, vetőmagok, műtrágyázás témakörökben. Már évek óta nyugdíjas vagyok. 30 éve dolgozom egy egyházi egyesületben. Szervezetünk a regensburgi püspökséghez tartozik, összesen 28.000 tagja van, én egy 45 fős helyi csoport elnöke vagyok. Az általam gyűjtött adományokat hoztuk most ide az Önök városába.

- Milyen indíttatásból kezdett a gyűjtésbe, miért pont Csornát és környékét választotta?

- Az unokám Ludwig 25 éves, 7 évvel ezelőtt villám sújtotta, és azóta kómában fekvő beteg, mesterségesen táplálják. Elisabeth az egyik ápolója. Engem lenyűgözött az a szeretet, odafigyelés és gondosság, amivel az unokámat folyamatosan, a nap 24 órájában ápolják. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt a szeretetet valamivel viszonoznom kell. Adományok gyűjtésébe kezdtem, és Elisabeth-et kértem meg, hogy segítsen azokat a legmegfelelőbb helyekre eljuttatni. Így kerültünk ide. Tavaly októberben már jártunk a kónyi óvodában, ma a kónyi idősek otthonának a csornai kórháznak és a gimnáziumnak adtuk át az adományokat. Az adomány gyűjtést magánemberként végeztem, katolikus férfi egyesületünk a szállítás költségeit fedezte, az ő támogatásukkal tudtuk ideszállítani.

- Megrázó történet, tisztelet a döntéséért. Mit hoztak most a rábaközi intézményeknek?

- Kónyba az októberi kérésnek megfelelően varrógépet, méteráru anyagokat, cérnát és fonalakat vittünk. A kórházba szintén varrógépet, ágyneműt, pizsamákat, hálóingeket, függönyt, fonalat és cérnát vittünk, valamint méteráru anyagot, amiből ágy elválasztó függönyöket tudnak varrni. A gimnáziumba szintén varrógépeket, egy zsák fonalat, cérnát és fitness szőnyegeket hoztunk, amit az önvédelmi edzésen a diákok azonnal ki is próbáltak.

- Várható, hogy találkozunk még Csornán és környékén később is?

- Az adományok gyűjtését folytatni fogom, de nem hiszem, hogy újra visszajövök. Elmúltam 80 éves, úgy döntöttem, hogy az adományok szállítását átadom a lányomnak, beteg unokám édesanyjának.