Szeretem a karácsonyt, ... amikor már ott vagyunk! De addig!

Minden évben megfogadom, hogy többé nem fog beszippantani a karácsonyi őrület, és természetesen minden évben megszegem ezt a fogadalmat.
De majd most! Most aztán nem hagyom magam!
Előre eltervezek mindent, szépen haladok a terv szerint és minden tökéletesen összeáll Szent Karácsony estére!
Az idén biztosan lesz időm aprósüteményeket sütni, saját készítésű ajándékokat gyártani, alaposan kitakarítani, egy kis karácsonyi vásári illatot beszippantani, hangulatos zenéket hallgatni, forralt borozni, és még egy kis pihenés is bele fog férni.
Aztán eltelik az első hét az adventből és én nagyvonalúan legyintek, hogy ugyan már... még van három hetem arra, hogy a lista végére érjek.
Eltelik újabb hét és kissé idegesebben állapítom meg, hogy van még két egész hetem...
Aztán már csak egy hetem marad és egy vállrándítással lehúzok néhány dolgot a listáról, mert már úgy sem lesz rá időm... minek idegesítsem magam. Meg különben is, kinek van kedve ablakot pucolni mínusz 10 fokban?
És már el is érkeztem az utolsó héthez, amikor bevillan, hogy igen, pontosan ezt nem akartam, és megkezdődik a szokásos rohanás.
Tegye fel a kezét az aki sosem járt még így!
De az idén más lesz!
Az idén nem fogadok meg semmit!
A Nők Lapja Adventi számában olvastam egy interjút Belső Nóra pszichiáterrel:
“... biztosan lesz csillagszóró, fahéjillat, zene és finom vacsora, de nem készülök rá görcsösen.
- És mit üzensz azoknak, akik (kicsit) félnek a karácsonytól?
- Ne akarjanak megfelelni senkinek, és ne törekedjenek arra, hogy az előkészület és az ünnep pont olyan legyen, mint tíz évvel ezelőtt! Én azt mondom, hogy igazítsuk a karácsonyunkat a mához, a szeretteink és a magunk lelkiállapotához.”

Én az idén ehhez tartom magam.
Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a maga ritmusát és a maga karácsonyát.

Az elkövetkező hetekben ehhez szeretnénk segítséget nyújtani itt az infoRábaköz oldalán és a Szuperinfó hasábjain.

Tárkányi Mária
szerkesztő
Szuperinfó Csorna-Kapuvár