Csődbe ment a hírhedt csornai napelemgyár.- ezzel a mondattal kezdte kétrészes cikkének második részét a Telex. (Alapos, hosszú időszakott feldolgozó, nagyon sok részletre kiterjedő cikkük nem könnyű olvasmány, de roppant tanulságos. Nem könnyű, mert sok a szereplő, és a gyárat mindig titkolózás lengte körül. És azért sem könnyű, mert állampolgárként felháborító azokról az üzelmekről olvasni, amelyekben közpénz tízmilliárdok égtek el haszontalanul, jelentős kormányzati hátszéllel és szerepvállalással. De térjünk vissza a Telex cikkre.) Az üzemet tulajdonló EcoSolifer Heterojunction Kft. az utóbbi három év alatt 7,7 milliárd forint veszteséget halmozott fel, a Haidegger Ákos svájci-magyar üzletember vezette vállalat megmentésére tett kísérletek nem jártak eredménnyel. A gyár egész élete során küszködött, végül nem sikerült versenyeznie a kínai dömpingáras gyártókkal, a rengeteg állami támogatás és hitel zöme megy a levesbe.

A bíróság már kimondta az EcoSolifer Heterojunction Kft. fizetésképtelenségét, és elrendelte felszámolását, majd a Magyar Közlönyben megjelent egy rendelet, amely a csornai napelemgyár felszámolási eljárását stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősítette.

Az elmúlt évtized egyik legsötétebb hazai története azonban még mindig tartogathat fordulatokat. A Telex cikk ezekben a kérdéskörökben igyekezett elmélyülni:
- Ér-e még valamit ez a gyár, az ingatlan, a gyártósor?
- Miért kellett a felszámolást stratégiailag kiemelt jelentőségűnek nyilvánítani?
- Lehetnek-e még izgalmas perek a cég maradéka körül?

Talán a kínaiaknak kellhet
Hihető volt-e valaha a magyar napelemgyár sztorija? Inkább csak annyira, mint a hazai űrkutatás vagy az újra fölreppenő magyar légitársaság ígérete; ha a politikusok szeretnének hinni valamiben, akkor azt hajlamosak támogatni is.
A sztorinkat mindenesetre kezdjük azzal, hogy mi maradt a végül életképtelennek bizonyult cégből. A mintegy 40 millió euró forrásból felhúzott gyár – legalábbis ismerői szerint – talán úgy 20 millió eurót érhet még ma is, de abban mindenki biztos, hogy még ha lesz is vevő, az ingatlanra (ami a kisebb érték) és a svájci–német gyártmányú gyártósorra (ami a nagyobb) nem fog ennyit kínálni.
A magyar panamagyanús elemek ismertetése előtt azért egy pillanatra kalandozzunk el Svájcba, Németországba, illetve az Egyesült Államokba, mert a csornai technológiának a mai napig van egy érdekes nemzetközi vetülete, talán ez lesz hosszú történet egyik legpozitívabb eleme. A csornai technológiát ugyanis a svájci, de alapvetően Németországban gyártó európai napenergia-specialista, a Meyer Burger szállította.

A Meyer Burger technológiája állítólag még akkor is érdekes lehet egyes globális szereplőknek – elsősorban a kínaiaknak –, ha az idő némileg meghaladta már a csornai gyárat. Ez az érték elsősorban az úgynevezett vékonyréteg-eljárás lehet, ugyanis az ebben erős svájciak eddig soha nem értékesítettek Kínának. Hogy aztán a csornai gyár állami eljárásában ki szerzi ezt meg, illetve megosztja-e valaki majd Kínával a megszerzett tudást, azt nem tudhatjuk.

És hogy miért lett stratégiai jelentőségű a felszámolás? Sok állami pénz érintett az ügyben, a technológia értékesítése – akár az említett kínai érdeklődőknek – biztosan érzékeny és szigorúan szabályozott folyamat. A társaság könyvei, szerződései vélhetően szintén nagyon sok izgalmas elemet tartalmaznak, valahol itt keresnénk az okokat.

Bonyolult tulajdonosi szerkezet
A csornai napelemgyár eredetileg a svájci EcoSolifer AG többségi és a magyar, akkor még tőzsdén jegyzett Kartonpack Dobozipari Nyrt. kisebbségi vállalkozása volt – utóbbi cégről a kétrészes cikksorozat első részében írtak, mindenesetre ez a két kör később iszonyatos csatákba fogott.

Cselesek akartak lenni
A napelemgyár-projekt 2013-ban szeretett volna állami segítségért folyamodni, de az állam úgy nem akart támogatást adni, hogy a zavaros Kartonpack a maga büntetőügyes részvényeseivel is jelentős tulajdonos. A Kartonpack keze meg volt kötve, az eljárások miatt nem tudtak intézkedni, például pénzért kiszállni sem tudtak a napelemsztoriból. Erre a felek 2013 novemberében kitaláltak egy olyan jogi trükköt, amellyel a Kartonpack előbb kiszáll, majd egy szerződéses megoldással később, ha már az Eximtől remélt hitel kifut, visszaszállhat a cégbe 40 százalékkal. A csornai napelemgyár közvetlen tulajdonosa az EcoSolifer Modulgyártó volt, annak anyacége pedig az EcoSolifer Zrt. Egyszer csak mindkettőnek megváltozott a neve, 2018-ban lett a gyártulajdonos neve EcoSolifer Heterojunction, míg a holdingcég már 2016-ban felvette a Thin Film Solar Zrt. nevet.
Az igazi háború a Thin Film Solar körül alakult ki, annak részesedéséért harcolt a Kartonpack és az EcoSolifer AG.
A lényeg röviden, hogy valakik úgy akarták eltávolítani a Thin Film Solar tulajdonát maguktól, hogy kreáltak egy walesi céget, amelyet egy beregszászi idénymunkás birtokolt (aki erről vélhetően nem is tudott). Ennek az egésznek ugye az lehetett az értelme, hogy a régi vállalkozók át tudják tolni a felelősséget az új tulajdonosokra. Ha pedig valakinek ilyen céljai vannak, jól jön neki, ha svájci, brit, magyar és ukrán személyek és címek is szerepelnek a történetben. Azóta a beregszásziak cégeit törölték, az e-cégjegyzekben már csak a törlések ideje látszik.

Viszont itt jött egy újabb fordulat: a Kartonpack észrevette és visszaverte a fantomizálási törekvést és elővásárlási jogára hivatkozva a Thin Film 100 százalékos tulajdonosa lett, legalábbis az Opten szerint. Amennyire tudjuk, ekörül is konfliktus alakult ki, hogy jogos lépés volt-e. Mindenesetre ezt a helyzetet szüntette meg az, hogy a Kartonpackot egyszer csak állami tulajdonba vették, és az állam 2020 után valamiért átadta a céget az EcoSolifer-körnek.

Jönnek a pénzek
Mindeközben a napelemgyártó cég rengeteg állami pénzt kapott, mindvégig érthetetlen és zavaros körülmények között, amit az OLAF is vizsgált.
A napelemgyárprojekt kapott 1,9 milliárd forintos uniós forrást, valamint 22,4 millió eurós és 363 millió forintos Exim-hitelt, de minden korábbi ígéretéhez képest mindig csak csúszott, pedig valaha Haidegger Ákos, az EcoSolifer képviselője mellett Áder János egykori köztársasági elnök is megjelent az alapkőletételen (tíz éve történt mindez, 2014 szeptemberében).

Majd jött egy újabb, talán az addig legérthetetlenebb elem. A beruházás a sajtóban már amolyan állatorvosi ló volt. Vagyis a zűrös hitelek után, a 2018-as választások előtt egy sokkal nagyobb (80 millió eurós) hitelkeretet is megnyitott az állam. Soha senki nem is próbálta megmagyarázni, hogy az MFB miért finanszírozta a teljesen bizonytalan projektet. Gondoljunk csak bele: egy kínaiak dominálta iparágban a 2014-es (!) színvonalat képviselő gyártósor telepítése 2018-ban még várat magára, miközben egy olyan szektorról beszélünk, amiben hónapok alatt is sokat fejlődik technológia.

A mai helyzet
A csornai gyár a zavaros előtörténet után végül megépült, valamennyire termelt is, de minden akadozott, nagyon nagy volt a veszteség, a végén már a munkavállalók fizetése sem érkezett meg. Ahogy a céget ismerők mesélik, ezért nemcsak a gyár vezetői voltak hibásak, egyszerűen olyan volt az önköltségszerkezet, hogy egy magyar cégnek esélye sem volt a kínaiakkal szemben.
Azt vélhetően soha nem fogjuk megtudni, hogy mi volt, vagy ki volt az a nagy erő, aki még azt is el tudta érni, hogy a Kartonpackot 2020-ban lerohanják az állam emberei. A döbbenetes és megvalósításában is szokatlanul agresszív einstand elszenvedői, érintettjei sem tudják biztosan, hogy kinek volt az útjában a cég, de, hogy nem azoknak, akikről a cikkben szó van, hanem afeletti erőknek, az egészen biztos.

És, hogy a sztori még pikánsabb legyen, Haidegger Ákos, aki anno Áder Jánossal az EcoSolifer nevében letette a csornai alapkövet, új napelemes céggel van a piacon. Ő, Maczinkó István és a svájci EcoSolifer Invest AG a tulajdonosa a budapesti CST – Complete Solar Technology Kft.-nek, amely azEconomixcikke szerint már nyert is egy közbeszerzést a szegedi ELI Lézerközpont napelemparkjának létesítésére. A cég és a HelioActive Rendszerintegrátor Kft. több mint 2 milliárdért építhet napparkot az ELI-HU Nonprofit Kft.-nek.

Sok-sok további részlet a Telex cikkeiben

Első rész

Második rész