A Hanság valamikori kiterjedésére csak meglehetősen pontatlan becslések vannak, mert a határokat csak nagyon szubjektíven lehetett meghúzni időszakos jellege miatt, illetve az akkori mérések meglehetősen pontatlanok voltak. Valószínűleg pontosan becsüljük meg a valamikori kiterjedést, ha a medence kiemelkedő peremén épült községek vonalát követjük. Így a nyugati medencét Bősárkány, Pusztasomorja- Jánossomorja, Mosontarcsa (Andau), Mosontétény(Tadten), Valla(Wallern),Fertőd,Agyagosszergény,Oslihatárolhatta, a keleti medencét pedigBősárkánytóla déli oldal felé indulva a maiRábcakapi, Fehértó, Győrsövényház, Lébényhatárolhatta.

Az így lehatárolt terület mintegy 55000 ha kiterjedésű. Az ingadozó vízjárást bizonyíthatja a valamikor Hanság belső területeiről előkerülő római és honfoglalás kori települések, úthálózatok nyomai, amelyek alacsony vízállás alatt keletkezhettek. Atőzeges,mocsarasfelszínből 52 kavics- és homoksziget (gorond) áll ki. Mélysége 1-1,5 méter. A lecsapolás előtt sok nyíltvize, tava volt. A Hanságban kialakuló 3–4 m mély tavak közül a legnagyobb aKirály-tóvolt, mely a medence legmélyebb pontját foglalta el.

Az áradások és a mocsarak lecsapolásának gondolata már a 17. században felmerült. MárMária Teréziauralkodása alatt is számos törvény született a feliszapolódott folyómedrek megtisztítására, de számottevő cselekvés nem történt. A Hanság csatornázásának megkezdését nagyban elősegítették az1785-1786-os nagy árvizek, amikor a mocsár elérte a legnagyobb kiterjedését. Az árvíz még aPomogy-Eszterházatöltést is átszakította és csak1787-re sikerült helyreállítani. A hatalmas károk eredményeképp a Fertő és a Hanság mocsarainak kiszárítása folyamatosan napirenden volt a megyegyűléseken. A munkálatok1795-ben meg is kezdődtekBősárkányés a régi Király-tó közötti szakaszon. A munka azonban nagyon lassan haladt, mert a szükséges pénzt (2000 Ft/év) nem sikerült mindig összeszedni.

A20. századelső felében tovább folytak a lecsapolási munkálatok, ami elsősorban a meglévő belvízmentesítő, illetve öntöző csatornahálózat mélyítésében, karbantartásában, illetve újabb levezető árkok ásásában nyilvánult meg. Ezek a munkálatok még amásodik világháborúután is folytak aKISZtáborok (1958-1967) keretében, elsősorban az Észak-Hanság területén. A fotón KISZ építőtáborosok dolgoznak a Hanság lecsapolásán. 1957-től 1972-ig kereken húszezer fiatal vett részt a Hanság szabályozásának utolsó, nagyszabású, 15 éves történetében. A hansági építőtáborok fennállásuk során – akkori áron számolva - állítólag mintegy hárommilliárd forintos termelési értéket hoztak létre. A főcsatornák hossza az időszak végére elérte a 600 kilométert.

A Hanság vízfelülete egykor még a Balatonnál is nagyobb lehetett. Mivel csapadékos időszakokban hatalmas áradásokat okozott és elöntötte a környező falvakat, földeket, már a rómaiak is foglalkoztak a lecsapolásával. Mára egymásra szinte merőleges csatornák és egy 1500 km hosszú árokrendszer szeli át a tájat.
A Fertő_hanság Nemzeti Park Hany Istók tanösvényén láthatunk ilyen árokrendszert, csatornákat.

A Hanságban aNemzeti Parkaz egykor hatalmas lápvilág lecsapolások után is fennmaradt láperdeit,láprétjeit, lápi tavait és az itt található gazdag növény és állatvilágot védelmezi és gondozza. Az emberi beavatkozástól sokat szenvedett táj még napjainkban is rengeteg látnivalóval szolgál az érdeklődőknek. Az egykori állapotok helyreállítására vállalkozott a Nemzeti Park akkor, amikor a Hanság láprekonstrukciós munkákat elindította. Ennek az eredeti állapotok helyreállítására irányuló beavatkozásnak az első eredményeitBősárkányközségtől északra, aRábcafolyó mellett lehet megszemlélni (Nyirkai-Hany). Az elárasztott terület növény- és állatvilágának látványos változásain keresztül az egykori „Hany” újjászületésének lehetünk tanúi.