Meglepő, elgondolkodtató, különleges dokumentumfilm került fel néhány hete a Disney+-ra, amiben a napokban Magyarországon tartózkodó Ferenc pápa konkrétan tíz fiatallal beszélgetett el, ám millióknak üzent. Például a homofób, migránsellenes politikának.- írta a filmről készített összefoglalójában a HVG.

„Nem vagyunk hívők, ezt a pápa is tudta. De szerintem minden vezetőnek, politikusnak előnyére válik, ha az ellenkező térfélen állókkal találkozik.

Mostanában a politikai vezetők csak oda mennek, ahol könnyű kérdéseket kapnak a saját híveiktől.

Ferenc pápa is választhatott volna kényelmesebb terepet, de minket választott” – magyarázta egy interjúban Jordi Evole spanyol rendező a Ferenc pápa válaszol című dokumentumfilm társrendezője (Márius Sánchez volt a másik rendező).

Már ez nagyon furának hangzik egy olyan országban, ahol a politikai vezetők kizárólag a saját közönségük előtt szoktak beszélni, ahol a kormányfő egyáltalán nem ad interjút egy kicsit is kritikus lapnak. A katolikus egyház vezetője pedig simán belemegy, hogy egy olyan filmben szerepeljen, amit nem hívők készítenek, és ahol tíz – a Vatikán által nem kiválasztott – fiatal tehet neki fel kemény és semmilyen módon nem szűrt kérdéseket.

Az alkotók, akik pár éve egy másik interjú miatt találkoztak először Ferenc pápával, azt állítják, hogy amikor elővezették neki az elképzeléseiket a filmről, „két másodpercbe telt, mire azt mondta: oké". Pedig jelezték, hogy olyan kényes témák is előkerülhetnek majd, mint az abortusz, a szexuális visszaélések, az LMBTQ-jogok.

Csak annyit mondott viccesen, hogy a beszélgetésre kiválasztott fiatalok között azért legyen egy katolikus is.

A két rendező több mint 200 jelentkező közül választott öt spanyol, valamint egy perui, egy argentin, egy kolumbiai, egy amerikai és egy szenegáli fiatalt arra, hogy egy római külvárosban találkozzon a pápával, és viszonylag kötetlen formában elmesélje történetét és feltegye kérdéseit.

A fiatalok kiválasztásába tehát a Vatikán nem szólt bele, a filmesek (bár a kiválasztásról nem esik szó, sajnos) viszont nyilván úgy válogattak, hogy a bekerülők igencsak izgalmas kérdéseket tudjanak feltenni. Van köztük hívő és ateista, sőt egy muzulmán is, van egy kitért apáca, van egy önmagát nem binárisként meghatározó, és egy korábban egyházon belüli szexuális zaklatás áldozatává vált fiatal is.

A big boss nem vágatott ki semmit az anyagból

Öt és fél órát beszélgettek spanyolul a kamerák előtt, ebből vágtak egy másfél órás filmet. A pápának megmutatták a végeredményt, lett volna lehetősége javasolni, hogy vágjanak ki az anyagból valamit, de az alkotók elmondása szerint „azt mondta, hogy ez a világ valósága, ilyen sokszínűek a fiatalok. Örült, hogy közel kerülhetett hozzájuk. Számára ez egy újabb lelkipásztori találkozás volt.”

A fiatalok megszólítására – ha már a politikát keressük a dokumentumfilmben – szüksége is van az egyháznak, hiszen egyre kevesebb fiatal tartja magát hívőnek a világon, még a hagyományosan vallásosabb országokban is a 18 és 24 év közötti korosztály nagyrészt ateistának vagy agnosztikusnak vallja magát.

A film elején belepillantunk a szereplők mindennapi életébe pár kép erejéig a saját lakókörnyezetükben, majd Rómában a várakozás idején elmondják, mennyire izgulnak a találkozástól („beszélgetni fogunk Ferenc pápával, nem mindennapi beszélgetés lesz, mégiscsak ő főnökök főnöke, a big boss” – nevetgélnek), hogy a legtöbben még soha nem jártak az örök városban, és kifejezik reményüket, hogy szelfizhetnek majd a híres beszélgetőtársukkal.

Hamar a külvárosba, Pignetóba érkezünk azonban, egy második emeleti, kicsit lepusztult, amolyan romkocsmás hangulatú közösségi irodába, amely olyan 20 percre van a Vatikántól autóval (ezt már onnan tudjuk, hogy Ferenc pápa útját is leköveti a kamera). Ez persze mind csak kis bevezetés, hangulatfestés a nagy beszélgetéshez, ami a kedves köszönések („adhatok két puszit?”) után el is kezdődik.

Nem unalmas egy pappal beszélgetni?– teszi fel a kérdést mindenekelőtt Ferenc pápa. (Spoiler: kicsit sem.)

Van-e mobilja a pápának?

Először könnyebb kérdéseket kap a – hétköznapi ruhában lévő, mintha csak haveri beszélgetésen lennének: lazán, asztalok tetején, székeken ülő – fiataloktól arról, hogy van-e bejelentett munkahelye, mennyi a fizetése (nincs fizetése, enni kap, elég puritán életvitelt folytat, ha nagyobb kiadása van, kér rá pénzt), van-e mobilja, közösségi oldala (nincs mobilja, a Twitter-oldalát pedig a titkárai kezelik), de gyorsan komolyabb területekre terelődik a szó. Például a hívek erősen fogyatkozó számára. Ezt szomorúan elismeri Ferenc pápa, és kifejti, hogy ő a hitelességet tartja fontosnak, amely nélkül „az egyház berozsdásodik, mert átalakul kedves emberek klubjává, akik teljesítik vallási kötelességeiket, de nincs bátorságuk, hogy elmenjenek a határterületekre”, ahol lehetne találkozni a valósággal, a társadalmi igazságtalanságokkal.

Vannak európai országok...

Nagyjából úgy épül fel a film, hogy minden fiatal mesél magáról, a problémáiról, majd azokkal kapcsolatban tesz fel kérdést. Egy indiai származású, de az Egyesült Államokban élő lány, és egy szenegáli (muzulmán) fiú, akinek a testvére menekülthajóval érkezett Európába, a rasszizmusról és a migrációról kérdez.

A pápa szerint a migráció az emberek kizsákmányolásával függ össze, és hangsúlyozza, vannak országok, ahol különbséget tesznek menekült és menekült között.

Ha Ukrajnából érkezel, abból a nagy tragédiából, szívesen és szeretettel látunk, ami rendben is van. Ha azonban Afrikából jössz, elutasítanak, vagy megpróbálják megtalálni a módját, hogy visszaküldjenek.

Pedig ő úgy véli, a migránsokat szívesen kellene fogadni, pártfogolni, támogatni és integrálni kellene őket. „Vannak európai országok, amelyeket nem említek meg, hogy ne legyen diplomáciai probléma, amelyeknek vannak kis városaik, vagy falvaik, amelyek szinte üresek, amelyek demográfiai télen mennek keresztül, ahol az átlagéletkor 46 év, és ők sem fogadják szívesen a migránsokat” – mondja, és leszögezi, amíg az országok nem érik el az integrációt, a migrációs kérdés nem lesz megfelelően megoldva.

Lesz mit megbeszélnie a hétvégén a magyar vendéglátóival – tehetnénk hozzá.

Kik azok a beszivárgók?

És nem csak a migrációval kapcsolatban, mert egy másik, magát nembinárisnak mondó fiatal arra kíváncsi, hogy van-e helye az egyházon belül az LMBTQ-embereknek.

Ferenc pedig egyértelmű: „Minden ember Isten gyermeke. Mindenki. Senkit nem utasít el. Nincs jogom, hogy bárkit is kirúgjak az egyházból. Az a kötelességem, hogy mindenkit szívesen lássak”. De a témának itt nincs vége (a film nagy erénye, hogy a fiatalok mernek visszakérdezni, merik megcáfolni a pápát olykor). Jön a következő kérdés azokról a papokról, akik a Bibliára hivatkozva hirdetik a gyűlöletet a nem heteroszexuális emberek ellen. Ezeket Ferenc „beszivárgóknak” nevezi, akik az egyházat használják a személyes szenvedélyeik kiéléséhez, a szűklátókörűségükhöz.

„Ezek az emberek azért ítélkeznek mások felett, mert nem bocsátják meg a saját hibáikat. Ha az egyház elveszti egyetemességét, akkor megszűnik egyháznak lenni” – teszi hozzá.

Egy másik kérdésre adott válaszból kiderül, hogy a pápa szerint nem számít hit szempontjából, hogy valaki feminista („nem a melléknevekben, a főnevekben, az emberekben hiszek, azokat kereszteljük meg”), de azt nem tartja elképzelhetőnek, teológiai okokból, hogy az ő székébe nő kerüljön. Vagy egyáltalán, hogy női papok lehessenek. Ezt kicsit nyakatekert gondolatmenettel támasztja alá arról, hogy maga az egyház nőnemű, Krisztus felesége, és nem a férje. De hozzáteszi, sok nő visel magas rangú tisztséget a Vatikánban is.

Visszaélések az egyházon belül

Egy perui lány azt meséli, hogy apáca volt, de egy idő után kitért a hitből, és azóta sokkal boldogabb, mert így közelebb kerülhet az emberekhez, a szeretethez. Nagyon rossz élmény volt számára a vallási képzés, mint mondja, „nem csak szexuális zaklatások vannak az egyházban, hanem pszichés visszaélések is”. Ő például olyan helyen tanult, ahol nem lehetett a családjával, nem is kommunikálhatott velük és a barátokkal, nem mehetett ki szabadon. Felszabadulásnak élte meg, amikor elfordult az egyháztól.

Ezzel egyetért Ferenc pápa is. Mint mondja, az igazi egyház közepén jó emberek, szent emberek vannak, de nagyon nagy a korrupció is. (Az egyházon belüli korrupciót több ponton is elismerte a beszélgetés során.)

Sok kárt okoz a hatalommal való visszaélés is. A legjobb, amit tehetsz, ha ilyen helyzetbe kerülsz, ha elfutsz.

Hozzátette azért, hogy bár kitért a lány, Isten most is vele van.

Az abortusz nem matematikai probléma

Egy katolikus feminista lány az abortusz témáját feszegeti, szerinte az egyháznak nem kellene a nők jogaiba beleszólni, sokkal inkább támogatnia kellene az abortuszon átesetteket, hiszen Jézus is ezt tenné, nem ítélkezne.

„Mindig azt mondom a papoknak, hogy amikor egy ilyen helyzetben lévő személy bűntudattal fordul hozzájuk…, azt tanácsolom, ne kérdezzenek. Legyenek irgalmasok, mint Jézus volt. Jézus mindenkit befogad” – kezdi Ferenc, de hozzáteszi, azt a kérdést kell feltenni, hogy helyes döntés-e egy emberi élet kioltása egy probléma megoldása érdekében. Sőt az abortuszt végző orvosokat bérgyilkosokhoz hasonlítja. Ezután a fiatalok egymás között is vitatkoznak a témáról, az egyik lány abszolút abortuszellenes, másik két lány viszont árnyaltabban látja a kérdést, és azt fejtegetik, vannak realitások, olyan nehézségek, amelyek miatt nem vállalhat egy nő gyereket. Senki nem hoz könnyen erről döntést, nem szabadna ítélkezni – vélik. Egyikük tulajdonképpen ki is kéri magának a pápa bérgyilkosos hasonlatát.

Ő jó ideig csak figyel, majd megállapítja, hogy az abortusz „nem matematikai probléma, hanem emberi.

Egy abortuszon átesett nőt nem hagyhatunk magára, vele kell maradnunk. Nem szabad a pokolra küldenünk, elszigetelnünk. De mellette maradni és igazolni a tettet, az már más.”

A szex és a pornó

Minimum érdekesnek nevezhető, amikor egy pápa a szexről beszél tiniknek, de a pornóoldalt üzemeltető Alejandra kérdése és a pornófüggésről szóló, a fiatalok között lezajló újabb vita után ez a történelminek is nevezhető tematizálás is megtörtént.

„A szex az egyik legszebb dolog, amit Isten adott az embereknek… A szexnek megvan a maga dinamikája, okkal létezik, az a szerelem kifejeződése. Bármi, ami eltér ettől, az lealacsonyítja a szexet” – mondja a pápa a pornóval kapcsolatban. Hozzáteszi: a katekizmus a szexszel kapcsolatban még nagyon korai stádiumban van.

Ezen a ponton egyébként megint elhangzik egy „tinis” kérdés a Tinderről, kiderül, ezt az alkalmazást nem ismeri a pápa, viszont bevallja, hogy volt neki is kapcsolata még a szeminárium és a cölibátusa előtt.

A pápa takarít

Sok fiatal törölgeti a könnyeit a saját története mesélése közben, a pápa pedig biztató szavakkal lendíti túl ezeket a valóban drámai, a nézőket is megrendítő pillanatokat. A legerősebb ilyen talán a spanyol Juan sztorija. Ő visszaélés áldozata volt 11-12 éves korában az Opus Dei egyik iskolájában. Az elkövetőt elítélték ugyan, de később felmentették, és most is ugyanabban az iskolában taníthat gyerekeket, mint Juan idejében. Apja levelet is írt a pápának felháborodásában, amire a vatikáni titkárság egy, az ügyet eltussoló levében válaszolt. Most, a kamerák előtt Juan átadja ezt a levelet a pápának, és elmondja, azóta újabb jogerős döntés állapította meg a szexuális zaklatás vádját. Ferencre néz, és rákérdez, megváltoztatja-e ezután az egyház az álláspontját.

„A kiskorúak zaklatásáról nincs előírás. Ez súlyos kérdés mindenhol, de az egyházban még inkább botrányos, mert ott pusztít, ahol az embereket meg kellene védeni” – mondja Ferenc pápa. Elismeri, hogy vannak rossz emberek az egyházban, ezért, mint mondja, „az én politikám a takarítás. Ha valaki valami rosszat csinál, azt jelenteni kell, hogy eltakaríthassuk. Zéró tolerancia, ez az egyház politikája. Az egyház mindig az eltitkolás felé hajlott, amíg rá nem jött, hogy ezt nem szabad.”

Megígéri Juannak, hogy újra fogja vizsgálni az ügyét. Hogy a többi áldozattal, akiknek nincs módja a pápához fordulni jogorvoslatért, mi lesz, arra kiforrott válasza nincs az egyházfőnek. „Ez a munka évekkel ezelőtt kezdődött. Figyelmeztettünk mindenkit, megbüntettük a bántalmazó papokat, vagy világiakat. Folyamatban van. A zaklatás, visszaélés kultúrája mindenütt megvan, az egyház megpróbálja meggátolni a papjait, apácáit. „Papok vannak börtönben mindenfelé.” Az egyház jó úton jár, de nem tud megoldani minden problémát – mondja.

Öt és fél (filmidőben másfél) óra után a pápa megköszöni a fiataloknak, hogy elmondták a történeteiket és fel merték tenni a kérdéseiket, mint mondta ő is nagyon sokat tanult a beszélgetésből.

Azzal zárja a beszélgetést, hogy az egyház útja a testvériség, hiszen minden ember más, mindenkinek lehet más álláspontja, de valahol mindenkit el kell fogadni.

Reméljük, ezt az üzenetet elhozza Magyarországra is. Ahol aztán valóban mintha a legtöbb kérdésben teljesen más állásponton lenne a magát kereszténynek címkéző kormány, mint az egyetemes Egyház legfőbb főpapja, Szent Péter utóda.