Ahogy változnak az idők és a korban haladunk előre lakóhelyünk is sok változáson megy keresztül.

A vasútállomáshoz közel lakó, (Bajcsy, Bartók, Béke utcák) elsősorban fiúknak kedvenc játéklehetőségeket kínált az állomás környéke. Volt itt szolgálati lakás, raktárak, falazott és deszkakerítésekből álló állatfelhajtó, a csomagok szállítását szolgáló raktár rámpával, mérlegház, ivókút és az állomás épületében váróterem, állomásfőnöki lakás, ehhez tartózó szerszámraktár és növénytermesztésre szolgáló kiskert. Ezek számos, sokszor nem veszélytelen játékteret nyújtottak számunkra. Aztán megkezdődött a leépítés, üres lett a szolgálati lakás, a raktárak, az állatfelhajtó, az állomásfőnöki lakáshoz tartozó épületek, nem volt ki használja a kiskertet, tönkrement az ivókút.

A Szanyban működő Színjátszó Társulat pár éve még a meglévő csomagraktárat és az ahhoz tartozó rámpát ötletesen színjátszásra használta fel több alkalommal. Az így hasznosított színház előadásait közel ezer ember tekintette meg alkalmanként.
Pár napja tapasztaltam, hogy a hasznosíthatatlan csomagraktár és rámpa bontása megkezdődött.

Úgy gondolom, hogy megértjük az idő szavát. Egyébként is ennyi idősen már nem hódolnánk régi játékainknak. De valahol kicsit mégis fáj hogy azok a létesítmények, amelyekhez számtalan emlék kötött bennünket a mai napig, semmivé válnak.
Ahogy megyünk tovább egyre több barátunkat szólít el az élet és az általam felvetett emlékek teljes homályba vesznek. Már csak a romokról, de pár képpel felidézem az épület végnapjait.

Fotók és szöveg: Tóth Imre