A Harry Potter-szériában megismert Emma Watson hollywoodi hírességek otthonába betörő kamaszbanda tagját alakítja Sofia Coppola The Bling Ring (Lopom a sztárom) című alkotásában, amelyet a második legfontosabb program, az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) nyitófilmjeként, versenyen kívül mutattak be Cannes-ban.
A megtörtént eseményen alapuló bűnügyi történet főszereplői - egy fiú és négy lány - gazdag, kiüresedett kaliforniai családokban élnek, és kizárólag a rajongásig imádott hollywoodi celebek által hordott ruha- és ékszermárkák érdeklik őket.
Az amerikai média által Bling Ringnek elnevezett banda az internetről pontosan tudta, hogy a sztárok mikor hivatalosak egy-egy partira és olyankor törtek be hozzájuk, több mint 3 millió dollár értékben raboltak el cipőket, ékszereket, órákat, ruhákat. A tinédzsereket végül a biztonsági kamerák segítségével elfogták és szabadságvesztésre ítélték.
A rendező saját szavai szerint a korábbi melankolikus alkotásaitól "eltérő és pergő" filmet akart csinálni. A sajtóvetítésen az újságírók vegyesen fogadták az alkotást.
A versenyprogramban bemutatott első film is egy közönyös tinédzser története. A Jeune et jolie (Fiatal és csinos) című francia filmben Marine Vacth egy 17 éves, jól szituált párizsi gimnazistalányt alakít, aki nem anyagi rászorultság, hanem a nővé válás és a határok kamaszkori feszegetésnek részeként kipróbálja a prostitúciót, majd lassanként kettős életet kezd élni.
Ozon filmjét a sajtóvetítésen az újságírók hatalmas tapssal fogadták, a Le Monde című napilap délután megjelent számában pedig a rendező eddigi legjobb alkotásának nevezte.
Az Uszoda című alkotása után tíz évvel ismét a versenybe meghívott alkotó ezúttal egy kezdő színésznőt, a korábban manökenként dolgozó, a sajtó kérdéseire nagyon félénken válaszoló 23 éves Marine Vacth-ot választotta főszereplőjének, akit természetes játékmódjáért dicsértek az első kritikák.
A film főhőse, a melankolikus és közönyös Isabelle úgy veti bele magát a prostitúcióba, ahogy egyes fiatalok fokozatosan a kábítószer hatása alá kerülnek. A harmonikus polgári családban, intelligens és odafigyelő szülőkkel élő kamaszlány délelőttönként Franciaország elsőszámú gimnáziumának, a Lycée Henri IV-nek tanulója, délutánonként pedig hotelekben találkozik ügyfeleivel, akiknek - természetesen családja tudta nélkül - Léa álnéven hirdeti magát az interneten.
A komoly történetet Ozon a tőle megszokott könnyed hangnemben, mindenfajta moralizálás nélkül meséli el.
"A francia és egyébként más nemzetiségű filmekben is a kamaszkort idealizálva szokták bemutatni, pedig én nagyon fájdalmas emléket őrzök az enyémről" - mondta a rendező a bemutatót követő sajtótájékoztatón. "Egy mai kamaszlány portréját akartam felrajzolni egy konkrét környezetben, de nem akartam megadni minden választ, szerettem volna Isabelle rejtélyességét megosztani a nézőkkel" - tette hozzá.
A biztos anyagi körülmények között élő Isabelle a televízióban hall azokról a diáklányokról, akik azért prostituálják magukat, hogy fizetni tudják tanulmányaikat, de az ő esetében - mint Ozon leszögezte - nem erről van szó. A rendező szerint a kamaszkor valójában a kiábrándulás kora, az ember ekkor érti meg, hogy a szerelem egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzelte.