Júliusban írtunk arról, hogy csalódottak és dühösek a térségi polgármesterek, mert Csorna az utolsó pillanatban a többiek háta mögött kilépett a térségi önkormányzatok társulásából. Így a maradék 30 kis településre hagyta a valóban súlyos problémákat, idősek és fogyatékosok ellátását, az intézmények dolgozóit. Az eltelt fél évben többször hallottunk arról, hogy az intézmények, az ellátottak, a dolgozók sorsa megnyugtató módon alakul, ez azonban a mai napig nem történt meg.

2017 január elsején azonban Csorna Önkormányzata nem a társuláson kívül, hanem – ahogy az önkormányzat közleménye fogalmaz - „kényszer-gesztorként” továbbra is a belül találta magát. Sőt a csornai polgármester továbbra is az elhagyni szándékozott társulás elnöke. Csorna Önkormányzata a mai napon sajtóközleményt küldött szerkesztőségünknek, amit a linken elérhető dokumentum 4. oldalán olvashatnak teljes terjedelmében. Az önkormányzat a nyári döntését a kilépésről anyagi okokkal magyarázta, hogy a város saját költségvetése terhére nem tud jótállni a teljes társulásért. Jogosulatlan normatíva igénylés miatt tízmilliós nagyságrendű visszafizetési kötelezettség is terheli a társulást, aminek a ráeső részét sok önkormányzat nem fizette meg. Mivel azonban december 31-ig nem sikerült teljesíteni a kilépés további feltételeit, nincs új gesztor, nincs új elnök, nem minden önkormányzat fogadta el a Társulási Megállapodás módosítását, amelyből Csorna már hiányozna, ezért eredeti akarata ellenére Csorna a társulás tagja, sőt gesztora maradt. Vagyis minden maradt a régiben.

Az idézett dokumentum egy szóval sem említi, és a csornai képviselőket erről nem is tájékoztatták, de a megyei kormányhivatal jogi állásfoglalása alapján jött létre ez a helyzet. A térségi polgármesterek, akiket tájékoztattak a kormányhivatali levél létezéséről, kérték, hogy kapják meg ezt a levelet. Megkapták. Meg is lepődtek. A levél elejéről és végéről hosszabb szakaszokat a másoláskor kitakartak, sőt a levél keltezését is kitakarták, így azt sem tudják, mikor küldte ezt a levelet a kormányhivatal. (A linkre kattintva az 1-3 oldal) Voltak, akik ezt az eljárást nehezményezték. A csornai önkormányzat álláspontja szerint a térségi polgármesterek a levél azon részét kapták meg, „ami rájuk tartozik”.

Megkérdeztünk erről két polgármestert.
Spiteller László Rábatamási polgármestere elmondta, hogy a kistérség működése abban az időszakban, míg saját munkaszervezete volt, tudta finanszírozni a feladatait, sőt tartalékot is tudott képezni. 2010 után csökkent a kistérségek finanszírozása, gyorsan elfogyott a tartalék, és már az intézmények fenntartásához sem volt elég a pénz.
- Az együttműködést Bágyogszovát jogosulatlan normatíva igénylése miatti visszafizetési kötelezettség törte meg. - folytatta Spiteller László. Rábatamási minden tagdíjat megfizetett eddig, még azt az emeltet is, aminek az elfogadásával én nem értettem egyet. Bágyogszovát egy velünk nem ismertetett peres eljárásban a társulásra terhelte a saját hibájából eredő fizetési kötelezettséget. Szintén a társulási feladatellátáshoz kapcsolódóan Rábatamásinak is keletkezett 6,3 millió visszafizetési kötelezettsége. Ezt én az elődeimtől örököltem, de ki kellett fizetnünk. Azt nem vette át és osztotta szét a társulás, akkor a bágyogszovátit miért akarja? Mi ezt nem fizetjük meg. Megértem Csorna polgármesterét, a problémát ő is az elődjétől örökölte, és a pénzt Csorna számlájáról leemelték, amit most vissza akar szerezni. Azt még megjegyzem, hogy Csornának bevétele is volt, mert a tagdíj fele őket illette a gesztor feladatok ellátásáért. Nem ingyen csinálták. De ezt az ügyet nem így kellett volna rendezni. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a térség egyetlen önkormányzata, akinek a személyi, anyagi és a tárgyi feltélelek is rendelkezésére állnak, így áll hozzá a kistérséghez.

- Mi lesz a magyarkeresztúri idősek háza sorsa?
- Nem tudom, és ez a legnagyobb problémám. – válaszolta Németh Erzsébet magyarkeresztúri polgármester. Azt senki nem gondolhatja, hogy Magyarkeresztúr az éves 36 milliós költségvetéséből fenn tud tartani egy ilyen intézményt. Ott tartunk, mint tavaly ilyenkor, azt mondják, meg lesz oldva, de a megoldást nem látjuk. Tavaly tavasszal is tárgyaltunk arról, hogyan lehetne más formában működtetni az otthont. Megegyeztünk, hogy a következő találkozón folytatjuk. A következő kistérségi értekezleten meg már azzal szembesültünk, hogy Csorna kilépett a társulásból, ránk hagyta a gondot. Mikor ennek az okára rákérdeztünk, annyi választ kaptunk, hogy nekik ügyes jegyzőjük van, más is kiléphetett volna. Mi nem másra akartuk hagyni a problémát, hanem megoldani. Nem esett jól a leckéztetés.

- Hogy látják, mi lesz így a társulás sorsa?
- Ha minden feladatellátást sikerül kiszervezni, akkor nem marad a társulásban semmi, szerintem még az idén meg fog szűnni.- válaszolta Németh Erzsébet, amivel Spiteller László is egyetértett, de hozzátette, hogy szerinte ezután jön majd a feketeleves. Sokan azt hiszik, hogy a kiszervezéssel megszabadultak a problémától. Minden önkormányzatnak feladatellátási szerződést kell kötnie a szolgáltatókkal, és ők be fogják nyújtani a számlát a normatíva és a térítési díjak felett hiányzó további összegről.

- Mit szólnak ahhoz, hogy kérésükre Csorna a kormányhivatal levelét úgy küldte szét a térség önkormányzatainak, hogy az elejéről és a végéről jelentős részt egyszerűen kitakartak?
- Ha mi így cselekednénk a saját falunkban, nem sokáig maradnánk a hivatalunkban.- válaszolta Németh Erzsébet.
- Számomra ez érthetetlen.- mondta Spiteller László. Legalább valami magyarázatot kaptunk volna, hogy miért így kaptuk meg a levelet. Egyszerűen csak így küldték. Nem az a baj, hogy a társulás, mint jogi keret meg fog szűnni, hanem hogy az ilyen eljárások miatt nagyon lecsökkent a bizalom a térség és a város között. Pedig elmondtam már, hogy Csorna az egyetlen település, amelyiknek meglennének a feltételei a térség vezetésére. Hogy gondolja Csorna, ezek után kivel fog tudni együttműködni? Van-e szándéka az együttműködésre, a térségi vezető szerep betöltésére? A településünk érdekeit nem más kárára kell képviselnünk. Az erőfölénnyel való visszaélés nem együttműködés.