DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a XIV. századi nagy pestisjárvány áldozatainak egyik régóta keresett londoni temetőjére bukkantak tavaly a brit főváros legnagyobb vasúti beruházásának építői.

A járvány - amelyet az általánosan elfogadott, bár egyes szakértők által vitatott tudományos nézet szerint a Yersinia pestis baktérium Ázsiából szétterjedt egyik törzse okozott - 1347-ben zúdult rá a teljesen felkészületlen, háborúktól és éhínségtől gyötört Európára, három év alatt kiirtva a földrész lakosságának legalább az egyharmadát, de nagyobb valószínűséggel inkább a felét.
A kór - amelyet a modern történetírás az egyetemes európai történelem legnagyobb természeti katasztrófájaként tart számon - 1348 őszén érte el az akkor nem egészen százezer lakosú Londont, és becslések szerint 40 ezer halottat hagyott maga után.
Közülük találtak meg huszonötöt - előbb tizenhármat, majd még tizenkettőt - a Crossrail városi vasútvonal építői a londoni pénzügyi központ, a City északnyugati határán, a Charterhouse Square szélén. A feltárt temető a középkori londoni városfal nyomvonalán kívül fekszik. A régészek jó ideje tudták, hogy annak idején létesült egy pestistemető a fekete halál londoni áldozatainak a City határain túl, de ennek holléte eddig ismeretlen volt.
A BBC vasárnapi beszámolója szerint az időközben elvégzett vizsgálatok kimutatták a pestist okozó baktérium, a Yersinia pestis DNS-ét az elföldeltek egy részének fogain, és ez "megold egy 660 éves rejtélyt". Júliusban folytatják az ásatásokat esetleges további emberi maradványok után.
Az elhaltakat jól érzékelhető gondossággal, rendezett sírokban hantolták el, ami arra vall, hogy a temetőt a XIV. századi londoni pestis kezdeti időszakában alakították ki. Később ugyanis, amikor a járvány teljesen elborította a várost, a korabeli hatóságok már nem törődtek az ilyen formaságokkal, és az áldozatokat százával szórták a sebtében kiásott tömegsírokba.
Angliában, amelynek 1348-ban 5-6 millió lakója volt, történészek becslései szerint a lakosság felét egy év alatt elpusztította a járvány, amely valójában az 1350-es évek elején lecsengett első nagy hullámmal sem ért véget. Anglia és különösen London több mint három évszázadig szenvedett a rendszeresen visszatérő pestistől, amelynek utolsó nagy támadása 1665-ben volt: az akkori londoni pestisjárvány 75-100 ezer embert vitt el a város 460 ezresre becsült lakosságából.
A pestistemető megtalálásának jelentőségét az adja, hogy a jó állapotban megmaradt maradványok korszerű eszközökkel elvégzett vizsgálatával részletes ismeretek nyerhetők a XIV. századi London lakosságának életmódjáról, általános fizikai állapotáról, és még arról is, hogy a sírokban talált emberek milyen jellegű munkát végeztek.
A vasárnap közzétett adatok szerint az elhunytak közül sokaknak súlyos gerincsérüléseik voltak, ami arra utal, hogy nehéz fizikai munkát végeztek. Egyesek felsőtestén verekedésekre utaló sérülések nyomait fedezték fel. Az elhunytak egyike csak növényi eredetű élelmet fogyasztott, sokan rosszul tápláltak voltak. A megtaláltak 40 százaléka Londonon kívül nőtt fel, még skóciai is akadt, s mindez arra utal, hogy a brit főváros hajdan ugyanúgy vonzotta az embereket a szigetország minden tájáról, mint napjainkban.