Január 31-i cikkünkben már írtunk arról a Csornát érintő helytörténeti szenzációról, ami az országos sajtó (RTL) figyelmét is felkeltette. Kalandos körülmények között előkerült egy 106 évvel ezelőtt Csornán forgatott film, ami a kutatóknak számtalan érdekességgel, újdonsággal szolgált. Ezekről beszélgettünk Szalay Balázs csornai történelem tanárral, helytörténésszel, aki az események tevékeny résztvevője, a folyamat elindítója volt. A váratlan fordulatokkal bőven tarkított események aztán oda vezettek, hogy a megtalált 2 és fél perces filmet február 10-én szombaton levetítették a nagyszámú és lelkes érdeklődőnek a Művelődési Központban, ahol Szalay Balázs és Torma Galina, a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum kutatója a kutatómunka hátteréről, eredményeiről beszéltek.

- Hogy derült ki az, hogy egyáltalán ez a film létezik?

- A Csornai Nyugdíjas Akadémia előadására készültem, ami arról szólt, hogy milyen volt Csorna 100 évvel ezelőtt.- kezdte válaszát Szalay Balázs. Meglepve olvastam egy 1922-es újsághírt, ami szerint a Rábaközi Sportegyesület pályájának építése javára jótékonysági eseményt hirdettek, aminek a programjában szerepelt egy korábban Csornán forgatott film megtekintése is, aminek a létezéséről nem tudtunk. Érdeklődtem a Nemzeti Filmintézetnél, de 2022. szeptember 21-én azt a választ adták, hogy: ...sajnos semmi anyagunk nincs a 45 előtti Csornáról. Sajnálom, hogy nem tudtunk segíteni.” December 16-án viszont a következőket írták: „Váratlan fordulat történt Csorna ügyben, amit Torma Galina kolléganőm részletesen leír Önnek. Csodák pedig vannak!...” Időközben mondhatni véletlenül megtalálták a frissen digitalizált filmet. Innentől közösen dolgoztunk tovább.

- Számomra ez a történet legalább három nagy sztorit tartalmaz. Szeretném, ha a beszélgetésben ez alapján haladnánk. Az első nagy sztori maga a film. Mozgóképen látjuk Csornát, a csornaiakat 1918-ban.

- Valóban. Helytörténészként ez hátborzongatóan jó érzés, és egyben inspiráló is. Miközben fantasztikus érzés volt látni a 106 évvel ezelőtti városközpontot és embereket, folyamatosan gyűltek bennem a kutatásra váró kérdések. Elsőre meglepő volt számomra, hogy az akkori város és népessége jóval polgárosodottabb képet mutatott, mint amilyen korábban a képzeletemben volt. Meglepő volt az a rengeteg ember az utcán, az öltözékük, a megjelenésük. A korabeli újság beszámolója szerint néhány nappal korábban „A szeptember 30-i csornai országos vásár igen látogatott volt. A vasút reggelre csak úgy öntötte a népet. A kínálat is feltűnően nagy volt.” Akkor a mostani Szent István tér volt a vásártér. Látszott, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy filmfelvétel készül, belenéztek a kamerába, a gyerekek még pózoltak is. Van egy vicces pillanata is a filmnek. Két férfi egymással szemben megy a templom előtt, és annyira a kamerába néznek, hogy egymásnak ütköznek. Megszámlálhatatlan érdekes pillanata van ennek a 151 másodpercnek, kutatóként sorra fedeztem fel a megoldandó kérdéseket.

- Ha már a kutatásnál tartunk. A film második sztorija számomra a nyomozás, mikor készült a film, mit és kit látunk rajta? Az embernek az a vágya, hogy minél többet megtudjon róla.

- Valóban. Így voltunk vele mi is. Együtt dolgoztunk Torma Galinával, a filmarchívum kutatójával. Helyszíneket, időpontokat, személyeket próbáltunk beazonosítani, s sok esetben sikerrel is jártunk. Erről a közös munkáról Galina egy nagyon alapos írást tett közzé a Nemzeti Filmintézet honlapján, a linkre kattintva lérhető.
A csornai film története
Minden érdeklődőnek ajánlom, érdekes, izgalmas olvasmány. Én csak egy-két elemet emelnék ki. Izgalmas volt a forgatás időpontjának meghatározása, ami pontosan sikerült az egyik szereplő kezében található újság segítségével. Olyan szerencsénk ugyan nem volt, hogy leolvassuk a megjelenés napját, de a tipográfiai jellemzők, az oldal elrendezés alapján sok-sok Soproni Napló átnézése alapján egyértelműen be tudtuk azonosítani az 1918 október 6-i lapszámot. Az árnyékok iránya alapján (mint egy napóra) még azt is pontosan tudhatjuk, hogy a filmet 11.45-12 óra között forgatták. Legalábbis a templom előtti részét bizonyosan. Galina beszámolójában még azt írta, hogy a film utolsó jelenetében lévő Akóts ház pontos helyét még nem sikerült beazonosítani. A vetítés és a hozzá kapcsolódó előadásom előtti este szinte „véletlenül” ez is sikerült. Egy régi városi helyszínrajz és helyrajzi szám alapján most már bizonyosan állíthatjuk, hogy a ház az Akóts malom közvetlen szomszédságában a mai Bartók Béla utcában állt.

- A filmhez kapcsolódó harmadik sztori pedig az egyik szereplőé. Ki ő?

- Van egy férfi, aki szinte minden snittben szerepel. Október 12-re egy kabaré előadást hirdettek a városban. A sajtóból tudjuk, hogy ebben „A konferánszé tisztséget Horváth Menyhért, a budapesti bohém asztaltársaság elnöke fogja ellátni.” Őt kétséget kizáróan beazonosítottuk, az egész film legaktívabb szereplője. Ki is volt ő? Horváth Menyhért (Menyus) a XX. század egyik leghírhedtebb magyar szélhámosa volt. Életében is szélhámoskirálynak nevezték. Egy zseniális gazember, akit végtelen fantáziával, szervezőkészséggel, – mondhatni – tehetséggel áldott meg a sors… Egy nemzetközi hírű szélhámos, merész kalandor, aki hihetetlen pofátlansággal vert át bankokat, országvezető politikusokat egyaránt… Közben pedig egy megnyerő külsejű fiatalember, aki úgy csavarta ujja köré az embereket, ahogy csak nagyon kevesen tudják… Egy – mai szóhasználattal élve – sztár, aki tettei ellenére állandó fényben élte nagyúri, regénybe, kalandfilmbe illő életét... Ez az élet azonban egy koncentrációs táborban ért véget ismeretlen, de sajnos elképzelhető körülmények között.

- Hogy sikerült a szombati filmvetítés és beszélgetés?

- Megható volt a nagy érdeklődés, amit nem csak a filmmel, hanem a film kapcsán végzett kutatómunkával kapcsolatban is kinyilvánítottak a megjelentek. Jólesőek voltak az elismerő szavak. Viszont ha a filmmel kapcsolatban a beszélgetésünk három sztorin alapult, én most hozzáteszek egy negyediket. Szombaton a nézők között ott ült az egyik filmen szereplő személy unokája. Csornán akkor két kisbíró szolgált. Ők hirdették ki a fontos híreket. A filmen ő az, aki üti a dobot. Mindkét akkori kisbírónak jelen volt egy-egy unokája, akik azt hitték, hogy a nagyapjukat látják a filmen. A jó minőségben levetített film megtekintése után aztán az egyik sajnálattal állapította meg, hogy a filmben szereplő kisbíró nem a nagypapa. Így viszont az is kiderült, hogy a rendezvényünkön résztvevő Némethné Horváth Klára nagypapája látható kisbíróként a filmben.- zárta Szalay Balázs

Nyugodtan állíthatjuk, hogy ami ezzel a filmmel kapcsolatban történt, az helytörténeti szenzáció. A legszebb azonban az egészben az, hogy az eddigi eredményekkel a munka nem fejeződött be. Mint egy folyamatosan érdeklődő, kutakodó helytörténész, a beszélgetés során Szalay Balázs számtalan esetben jelezte a film egy-egy jelenete során, hogy mit akar még megfejteni, minek akar utánanézni. Ezért további felfedezések, történetek várhatók, ezek eredményeit ezután is nagyon szívesen tesszük közzé minden városát szerető csornai ember örömére.

Reméljük, cikkünkkel még nagyobb kedvet tudtunk kelteni a film megnézésére. Nem kell sehova menni, itt a teljes film: