A Magyar Régész Szövetség 2015-től a Pro Archaeologia oklevéllel ismeri el azon civil – régészeti/múzeumi szakmán kívüli – személyek munkáját, akik tevékenységükkel közös kulturális örökségünk legrégibb rétegeinek, a régészeti lelőhelyek és leletek megmentésén fáradoznak. A Csornai Múzeum a Magyar Régész Szövetségtől nyert jogosultságával ezt az oklevelet idén nem egy magánszemély, hanem egy jogi személy részére kívánja átadni.
A Csornai Premontrei Apátság, régi, szép klasszikus nevén „A Kiváltságos Premontrei Kanonok-Rend Szent Mihály Főangyalról Czimzett Csornai Egyházának Conventje” a XII. századi megtelepedésétől fogva képviseli alapítójának Xanteni Szt. Norbertnek célkitűzéseit, felvállalva a hit és a tudomány terjesztését, közvetítését.
A Csornai Premontrei Rend a XIX. század közepétől, a levert szabadságharcot követő időszakban a nemzeti öntudat erősítésének egyik eszközét ismerte fel a régészeti-történelmi társulatok, régiségtárak, múzeumok szervezésében, működtetésében, amelyben olyan kiváló kanonokok vettek részt, mint Lakner Ambró, Lipp Vilmos, majd a századforduló táján Kunc Adolf, illetve a két világháború közötti években Kárpáti Kelemen, Burány Gergely. E nagyszerű kutatók, elismert régészek tevékenysége nem választható el a Rendtől, amely folyamatos anyagi-erkölcsi támogatást nyújtott a gyűjtemények gyarapításához, gondozásához, a feltárt leletek, tudományos eredmények közkinccsé tételéhez.
Az 1950. évi szétszóratás után az 1990-ben újjáéledt Közösség újra belakta jogos örökét, a Prépostságot, szobáról szobára építve újjá azt, visszaadva az egykori fényét és méltóságát, de feledhetetlen gesztusként az 1969-ben alakult Csornai Múzeumot nem csupán meghagyta falain belül, de lehetőséget teremtett a kiállítások bővítésére is.
Hála és köszönet tehát a Csornai Premontrei Apátságnak, főpapjainak és atyáinak, hogy méltón képviselik és folytatják elődeik, Szent Norbert egykoron itt élt fiai által megkezdett múzeumpártoló tevékenységét. Őszintén kívánjuk, hogy a „Jó ügyért mindig készen” együtt munkálkodva ápoljuk és őrizzük a jövőben is mindazt, ami a Rábaköz, Csorna Város és a Rend közös öröksége, azokat az olykor talán eltemetődni látszó emlékeket, amelyek itt, ebben a csodálatos épületben, mint élő, dobogó szívben újra és újra találkoznak.