Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogy az iparági szereplők aggódtak, mi lesz a következménye annak, hogy gyanús körülmények között 35 évre kizárólagos koncessziós jogot szerzett a MOL leánycége a magyarországi hulladékhasznosításra. Túlvagyunk július elsejé, lássuk mi történt!

A Mol az utoljára elérhető, 2021-esadatokalapján a gödi akkumulátorgyárat üzemeltető Samsung SDI Zrt. után az ország második legtöbb veszélyes hulladékot termelő vállalkozása volt. A magyar kormányzat szerint tehát akörforgásosgazdaságalapjainak megteremtésére az ország egyik legnagyobb szennyezője alkalmas.- írta meg a G7.

Július elsejétől 35 évig az országos hulladékgyűjtést, -kezelést és -újrafelhasználást szervező leányvállalat, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) gyanús körülmények között kapta meg a jogot arra, hogy szinte az összes lakossági és vállalati hulladék felett rendelkezzen, egy több százmilliárdos piacot önállóan szervezzen és irányítson. A gyanú fő oka dióhéjban, hogy a MOHU-n kívül nem volt más induló, és a koncessziós eljárás lezárulta után született egy olyan törvény, ami a sokszorosára emelte a koncesszió nyertesének bevételeit. Ez a verseny korlátozásának egy bevált eszköze: ha már korábban látszik, hogy ez milyenremek üzlet, akkor több vállalat jelentkezhetett volna, akár külföldről is.

A szakemberek egyöntetűen attól tartanak, hogy a MOHU képtelen lesz a rendszer üzemeltetésére.

Magyarországon jelenleg 4428 vállalkozás rendelkezik hulladékgazdálkodási engedéllyel, a MOHU azonban nem. Az eredeti koncessziós szerződés szerint ez feltétel lett volna, és fel is kellett volna bontani a szerződést az olajcég leányával, de inkább gyorsan törvénytmódosítottak, hogy elegendő legyen az ország legnagyobb hulladékkezelőjének, ha az alvállalkozói (a hulladékkezelés eddig önállóan dolgozó szereplői) rendelkeznek ilyennel.

Kétségeket ébreszt a Mol szakmai alkalmasságával kapcsolatban, ha egy sok ezer milliárd forintos üzlethez a legalapvetőbb engedélyt sem volt képes időben beszerezni.

Becslések szerint mai áron a teljes szerződéses időtartam alatt legalább nyolcezer milliárd forint bevételhez jut a MOHU, de nem kell sokat tennie a vélhetően jól jövedelmező üzletért: mindössze 185 milliárd forint beruházási kötelezettséget vállalt a 35 év alatt – ez a teljes várható bevétel alig 2,3 százaléka.

Az ágazati szereplők között nagy a tanácstalanság és az értetlenség. „Ha már el akarta lopni a Mol a hulladékbizniszt, akár csinálhatta volna elegánsan, minimális hozzáértéssel” – fakadt ki a G7 egy forrása. A szakmában dolgozók úgy érzik, hogy az évtizedek alatt kiépült hatékony rendszereket pillanatok alatt összedöntik a hozzáértés teljes hiányával érkező molosok. Még az is jobb lett volna, ha kicsipegetik a piac legnyereségesebb részeit, de közben nem tesznek mindent tönkre – jegyezte meg egy szakmabeli.

A piacra hosszú évtizedek óta rálátó források szerint a saját hulladékszállítási és -kezelési kapacitásokkal nem rendelkező MOHU kétségbeesetten próbál leszerződni az ágazatban dolgozó cégekkel. Korábban egyoldalú papírfecniket akart aláíratni, amit messze nem mindenki tett meg. Ráadásul ezek automatikusan hatályukat vesztik, ha nem írnak alá a MOHU-val alvállalkozási szerződést. Márpedig elég sokan nem hajlandók erre. Több jelentősebb piaci szereplő is a tevékenység befejezését tervezi, ami bizonyos mértéken felül a vállalati hulladékkezelés összeomlásával járhat – hacsak a MOHU meg nem vásárolja ezeket a cégeket.

Összességében tehát azon kívül, hogy a Molhoz jelentős árbevételt és a várakozások szerint profitot csoportosítsanak át, semmilyen érv nem szól a MOHU helyzetbe hozása mellett. A fogyasztóknak drágulást, a környezetnek jó eséllyel kevesebb újrahasznosított hulladékot, a vállalkozóknak magasabb költséget és több bürokráciát hoz az átalakítás, miközben 20 ezer család életét kiszámíthatatlanná tette a kormány. A G7 cikke teljes terjedelmében itt olvasható.

Nézzük, mit jelent ez a Rábaközben!

Csornán kettő, Kapuváron egy vállalkozás vett meg eddig a lakosságtól fémhulladékot. Csornán az ország 4. legnagyobb hulladék újrahasznosító vállalkozása, az Inter-Metál Kft telephelye mellett Csornán és Kapuváron 1-1 kisvállalkozás működik, mindkettő azzal az egy telephellyel. Nekik elvileg három lehetőségük van. Ha szerződést kötnek a MOHU-val, a megszabott nyomott áron vehetik meg a lakossági fémhulladékot, és csak a MOHU-nak adhatják el. Azt még senki nem tudja, hol van itt az árrés, és az mekkora. Néhány példa: hónapokkal ezelőtt az alumínium italosdobozokért kilónként 400 forintot fizettek az átvevők, ez ma alig több mint 140 forint, egy akkumulátor kilójáért korábban 250 forintot fizettek, most a központilag előírt ár információnk szerint 108 forint. A G7 cikkében említett 4428 hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező vállalkozás közül 106 kötött szerződést a MOHU-val. A többiek kivárnak és tiltakoznak. A napokban demonstrációt is szerveztek a MOL székháza előtt. A MOHU szolgáltatói listája szerint sem a csornai, sem a kapuvári vállalkozások nem kötöttek szerződést. (Az Inter-Metal július elején két hétre fel is függesztette a lakossági felvásárlást.) Ezen a három átvevőhelyen a lakosságtól csak a koncesszió alá nem eső fémhulladékot, a „családi ingatlan bontásából, építéséből keletkező fémhulladékot” vásárolhatják fel. Kérdés, hogy ez elég-e a cég életben maradásához? Ha valaki ezekre a telephelyekre koncesszió alá eső hulladékot visz be, el kell küldeniük. A harmadik lehetőségük, hogy bezárják a hosszú évek alatt felépített vállalkozásukat.

Győr-Moson-Sopron megyében jelenleg Győrben, Sopronban és Jánossomorján található szerződött MOHU partner, ezekhez kell elszállítani a hulladékot. Kérdés, hogy a nyomott felvásárlási ár és a szállítási többletköltség miatt megteszik-e ezt? Erdeink, dűlőútjaink, utak melletti erdősávjaink már eddig is tele voltak illegálisan kirakott szeméttel, bútorral, műanyaggal, autógumival és egyéb szennyező anyagokkal. Ezután már a fémhulladék is az árokparton landol? Ki gondolta, hogy eljön az az idő, amikor a korábban oly értékes fémhulladék szemétté válik? Másik megoldás, hogy leadjuk a keletkezett fémhulladékunkat a hulladékudvarokban, de azért egyetlen fillért nem fizetnek. A hulladékudvarokban sem egyszerű a helyzet. A beszállítónak a leadott anyagokat szét kell válogatni, és azokat lemérik. Persze akkor, ha erre megfelelő eszköz rendelkezésre áll.

Úgy látszik, a politikai mohóság megvolt, hogy egy rendkívül jövedelmező üzletágat lenyúljanak, a szakmai tudás viszont nincs meg, hogy működtetni is tudják. A hulladék vagy eljut az átvevőhelyre vagy nem, és akkor tovább fuldoklunk az illegális szeméthegyek közt. Miközben az iparágat korábban működtető vállalkozások csendben a MOL bérmunkásaivá válnak, vagy tönkremennek.