- Nem először vesz részt a Csornán rendezett egészségnapon. Amikor elfogadta a meghívást, mi volt a legfontosabb szempont? A nők által nőknek szervezett rendezvény, az egészségmegőrzés mint téma, vagy az 50 év feletti korosztály, akiket megcéloztak a szervezők a rendezvénnyel?
- Nekem mindegyik fontos volt. A helyi Nőegylettel és Nagy Zsoltné Margittal régi barátság fűz össze. Általában nagyobb városokba szoktunk menni, de ez egy komoly program, aminek értéke van. Olyan kedvesen és szeretettel hívtak, aminek nem lehetett ellenállni. Mivel voltam már itt, tudom, hogy itt érdeklődés, nyitott hozzáállás, sőt „hozzámállás” vár. Sajnos azt látom, hogy ezekre a rendezvényekre azok járnak, akikben már kialakult valamiféle egészségtudatosság, érdeklődnek, próbálják alakítani az életüket. Az általunk elmondottakra pedig azoknak lenne leginkább szükségük, akik nem járnak el ilyen rendezvényekre. Reméljük, hogy akik ma itt voltak, elviszik a rendezvény hírét, és azok is meghallják az általunk elmondottakat, akik ma nem jöttek el. Az a lényeg, hogy tudjuk, mit tehetünk az életünk jobbítása érdekében, és ezt a tudásunkat cselekedetté fordítsuk. Ha a tárgyainkra és a környezetünkre vigyázunk, óvjuk a testünket és a szellemünket is.

- Közismert és közkedvelt média személyiség volt korábban, és váltott. Nagyon sokan kényszerülnek váltásra ma Magyarországon, mert a régi világuk nem működik. Mit üzen nekik a saját példáján keresztül?
- Nagyon fontosat mondott. A régi világuk nem működik. Ebbe nem szabad belenyugodni. Hogy találnak ma munkát, új életet az 50 felettiek? El kell engedni azt, ami volt, és nem feltétlenül azon a területen kell folytatni az életüket, ahol korábban dolgoztak. Bővíteni kell a kört, nyitottnak, rugalmasnak, befogadónak kell lenni, és igenis új dolgokat kell tanulni. A mai világban a tudás, az információ ötévenként feleződik. Még ötven évesen sem mondhatjuk, hogy nem kell új dolgokat tanulnunk. Vagy szomorkodom, hogy elmúlt a világ dicsősége, vagy elfogadom, hogy elmúlt, és keresek új dolgokat. A döntés a mienk. Néha úgy tűnik, mások döntenek helyettünk, rólunk. Az igazán fontos döntéseket az életünkről mi magunk hozzuk. Mondhatja azt a munkaadó, hogy mostantól nincs szükségünk önre. Mi döntjük el, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel. Hagyom-e sodorni magam, vagy komolyan nekikezdek új dolognak? Ez csak az én döntésem. A húgom, akivel ma itt voltunk, tanácsadóként ilyen esetekkel találkozik. Meg kell tanulni, hogyan kell hatékonyan motivációs levelet, önéletrajzot írni, hogyan kell eladnom magam. Ma erről szól a világ.

- Kérem, mondjon nekünk néhány szót az egyesületükről.
- Előbb találtuk ki a programot, gondoltuk végig az ügyet, hogyan lehet másokon segíteni, csak utána csináltuk meg az egyesületet. Egy ilyen jószolgálati tevékenységhez támogatók kellenek, akik egy egyesületet szívesen támogatnak. Várunk mindenkit tagként, szimpatizánsként is. Az én nagy álmom az, hogy szerte Magyarországon kis körök, beszélgető, segítő csoportok alakulnak, akik ezt a KOR-HATÁRTALANUL szellemiséget viszik tovább. Vagyis hogy ötvenen túl is van élet, lehet, és kell is változtatni. Boldogságban, harmóniában is le lehet élni az életünk harmadik szakaszát. Ezekkel a gondolatokkal találkozhatnak a honlapunkon és a rendezvényeinken.