Megosztott a cseh politikai elit az Európai Unióval kapcsolatban. Jelképes bizonyítéka ennek, hogy bár Csehország 2004 májusában lett tagja a szervezetnek, az ország legfőbb hivatalában, a prágai Hradzsinban az uniós zászlót csak 2013 tavaszán vonták fel, azt követően, hogy az "euroszkeptikus" Václav Klaust az "eurooptimista" Milos Zeman váltotta fel az államfői bársonyszékben.

Tény azonban, hogy az uniós csatlakozást a jobboldal (polgári demokraták) és a baloldal (szociáldemokraták) egyaránt támogatta, bár eltérő indoklással, érveléssel.
Az is tény, hogy a minisztériumi épületeken 2004 májusától - függetlenül a kormány politikai színezetétől - mindig ott lobogott az aranycsillagos kék zászló.
A tíz évnyi tagság mérlegének politikai értékelése is eltérő.
"Belépésünk az EU-ba többet jelentett, mint egy közös piachoz és pénzügyi rendszerhez való csatlakozást. Lényegében egy családhoz csatlakoztunk, amelynek elfogadtuk szabályait, viselkedését és kultúráját" - jelentette ki Zeman április közepén a csatlakozás 10. évfordulója kapcsán egy lapinterjúban.
Elődje, Klaus ezt másképp látja: a csatlakozással teljesült a csehek óhaja, hogy visszatérjenek Európába. Ugyanakkor ismét olyan társadalmi kapcsolatrendszerbe léptek be, amely képtelen tanulni hibáiból, s ezzel nagyon hasonlít a kommunizmusra. "Nincs mit ünnepelni" - szögezte le Klaus az évfordulón.
"Csehország csatlakozása az EU-hoz az állam egészének korszerűsítését eredményezte" - állítja Bohuslav Sobotka szociáldemokrata kormányfő.
Az uniós tagság tíz éve alatt Prága 342,8 milliárd koronát fizetett be a közös kasszába, ahonnan 676,2 milliárd koronát kapott. Az EU egy évtized alatt összesen 333,4 milliárd koronával (3772 milliárd forint) támogatta Csehországot.
"Csak 2013-ban, ha Csehország nem lett volna az EU tagja, a GDP 2,6 százalékkal lett volna alacsonyabb, a munkanélküliség pedig 1,5 százalékkal magasabb" - érzékeltette az uniós tagság előnyét Tomás Prouza európai integrációért felelős államtitkár.
Az uniós csatlakozás következtében a cseh gazdaság még nyitottabbá vált: 2003-ban a külkereskedelem a GDP 59 százalékát tette ki, 2013-ban már 79 százalékát.
Míg a cseh gazdaságpolitika és a vállalkozói szféra ezen konkrét anyagi támogatásokat az uniós tagság egyik legnagyobb előnyének tartja, Klaus szerint a pénz több rosszat, mint jót hozott. "Ezek a támogatások a korrupció melegágyát jelentik" - vélekedett Klaus.
A problémát Brüsszel is érzékelte, mert a múltban több támogatási programot is leállított, s csak miután Prága orvosolta a kifogásolt dolgokat, indult be újra a pénzfolyam.
A csehek maguk is beismerték, hogy a brüsszeli támogatások felhasználására hivatott eredetileg 26 operációs program túl sok, ezért 2012-ben a felére csökkentették a programokat, illetve átalakították, megszigorították az ellenőrzést. Jacques Rupnik francia politológus szerint az uniós támogatások nem túl átlátható cseh lehívási rendszere kárt okozott Csehországnak Brüsszelben.
A vállalkozói szféra és a lakosság az uniós csatlakozás legnagyobb előnyének az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő szabad áramlását, valamint a vízumok és ellenőrzések nélküli szabad határátlépést tartja. Ez a tény gyakorlatilag minden felmérésben az első helyen végzett. Az EU a cseh fiatalok között a legnépszerűbb, akiknek megkönnyíti a külföldi tanulást és munkavállalást, míg az idősebbek tartózkodóbbak, elutasítóbbak.
Az a korábban sokat vitatott jóslat, hogy a szabad mozgás lehetővé tétele után a csehek, elsősorban a szakképzett egyének, nagymértékben Nyugaton keresnek majd munkát, az elmúlt évtized alatt nem vált be. Ma valóban csehek tízezrei dolgoznak külföldön, de olyan munkaerő-kiáramlásról, mint amilyent a románok vagy a lengyelek esetében látunk, cseh vonatkozásban nem lehet beszélni. Az ország fejlettségét jelzi, hogy ma félmillióra teszik a Csehországban dolgozó külföldiek számát.
Elmondható, hogy Csehország a csatlakozást követő kezdeti lelkesedés után, főleg a jobboldali kormányok idején (2006-2013) nagyon tartózkodóan viselkedett Brüsszellel szemben, s nem támogatta az unió szorosabb együttműködésére irányuló reformokat. Klaus elnök például utolsóként írta alá a Lisszaboni Szerződést, s akkor is csak azzal a feltétellel, hogy Prága kivételt kap a dokumentumhoz csatolt emberi jogi charta hatálya alól. A fiskális paktumhoz Prága szintén nem csatlakozott, s mindezek következtében Csehország kikerült a fő integrációs sodorból.
A Bohuslav Sobotka vezette balközép kormány hatalomra kerülésével 2014 januárjában azonban Prága alapvetően változtatott az EU-hoz fűződő hivatalos politikáján. A kormány felkérte Brüsszelt, hogy tekintse semmisnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos cseh kivételt, s bejelentette, hogy csatlakozik a fiskális paktumhoz is.
Az új államfő szintén másképpen viszonyul az EU-hoz, mint elődje Klaus. "Sokszor elmondtam, hogy az európai föderáció híve vagyok" - jelentette ki Zeman áprilisban. Ismételten leszögezte: "az a véleményem, hogy a Cseh Köztársaságnak a kemény integrációs maghoz kellene tartoznia."
Zeman többször kifejtette: érdemes lenne átértékelni a jogköröket. Néhány helyen meg kellene erősíteni a brüsszeli kompetenciákat, míg más ügyeket nemzeti hatáskörben kellene tartani, esetleg visszavinni.
Lényegében ez a Sobotka vezette mai kormány álláspontja is. A korábbi hivatalos euroszkepticizmus fokozatosan háttérbe szorul.
Ami az eurót illeti, Prága úgy látja, annak bevezetése jelenleg kedvezőtlen lenne Csehország számára. Céldátum nincs kitűzve, az elképzelések szerint legkorábban 2020 körül vezetnék be. A gyakran utazó cseh lakosság viszont kedveli az eurót, mert a külföldi kiruccanásoknál nem kell minden országban más pénzt váltania.