A kiállítás különösen a mentésre, az annak során elkövetett hiányosságra hívja fel a figyelmet. Tudták, hogy a Titanic katasztrófája óta kötelező annyi mentőcsónakkal ellátni a hajókat, hogy az összes utas elférjen bennük? A túlélőkkel április 18-án érkezett meg a mintegy négyszáz magyar utast szállító Carpathia New Yorkba, ennek emlékére mentési gyakorlaton vehettek részt a sajtó képviselői a Közlekedési Múzeumban.

„A kiállítótérben a Titanic sétafedélzetének egy részlete elevenedik meg” - mondta a tárlat bemutatóján Drobni Nándor muzeológus. A kiállításon a hajó eredeti darabjaiból, tárgyaiból keveset, inkább relikviákat lehet találni. Vannak olyan tárgyak, amelyek a Titanic részére készültek, de a hajóba végül nem kerültek be, ilyenek a különböző porcelántárgyak. A hajó régi pompáját pedig a testvérhajójáról, az Olympiconról származó tárgyak szemléltetik. Emellett számos olyan tárgyat állítanak ki, amely egy magyar gyűjtőtől származik, aki azonban nevét nem fedte fel. Külön vitrin foglalkozik Dr. Lengyel Árpád magyar orvossal, aki a Carpathia hajóorvosaként a túlélők ellátását irányította.

Nem volt elég mentőcsónak...

Ismert, hogy a hajón utazók egyharmada, kicsit több mint 700 ember élte túl a katasztrófát, az áldozatok száma pedig mintegy 1500 volt. Mindenki megmenekülhetett volna, ám az eredetileg tervezett 60 mentőcsónakból mindössze 20-at helyeztek el a gőzösön esztétikai okokból – ismertette Drobni Nándor. Hozzátette: ez az akkori előírásoknak meg is felelt. A csónakok közül 12 darab 60 személyes volt, 4 kisebb és 4 összecsukható volt. Ez utóbbi fajta egyébként meg is tekinthető a tárlaton. Kevesen tudják, de a Titanic katasztrófája után írták elő, hogy annyi mentőcsónak legyen a fedélzeten, hogy süllyedés esetén az összes utast meg lehessen menteni.

...és nem tartottak mentési gyakorlatot sem

Másik végzetes probléma az volt, hogy az indulás óta a Titanicon nem tartottak mentési gyakorlatot, így tulajdonképpen senki nem tudta, mi a teendő ilyen helyzetben. A tisztek nem ismerték a daru kezelését és nem tudták, hogy a mentőcsónakokat teljes terheléssel is le lehet engedni a vízre, ezért történt, hogy a legnagyobb, 10 méteres és 60 személyes csónakban valójában soha nem ültek be ennyien. Baj volt a már említett négy összecsukható csónakkal is, ezek ugyanis le voltak kötözve, s a vászon a nedvességben meg is duzzadt, tíz erős férfi is alig tudta megfordítani őket. Amennyiben teljes kapacitással kihasználták volna a mentőcsónakokat, úgy becslések szerint 1200-1800 embert is meg lehetett volna menteni – mondta a muzeológus.

Csak egy csónak fordult vissza

Drobni Nándor elmondta, mikor a mentőcsónakok elindultak, a tisztek azt az utasítást kapták, hogy előbb távolodjanak el a hajótól, majd később menjenek vissza túlélőkért. Azonban mindössze egyetlen hajó fordult vissza, amely két túlélőt szedett fel. A mentőmellények az 1-2 fokos vízben csak akkor mentették meg az utas életét, ha 2-3 percen belül felvette őt egy mentőcsónak, máskülönben nem.

Mentési gyakorlat újságíróknak

A tárlat bemutatása után, korabeli mentőmellényt felvéve mentési gyakorlaton vehettek részt a sajtó képviselői. Egy harminc fős csónakba tizenöten – nem túl kényelmesen fértünk el. Természetesen lehetett még volna néhány főnek helyet szorítani, hiszen a Titanic túlélőinek utazása nem a kényelemről, hanem az életmentésről szólt. Ezután megpróbáltuk a lehetetlent – beleképzelni magunkat abba a helyzetbe, hogy a levegő egy-két fokos, körülöttünk holttestek és nem tudjuk, érkezik e mentésünkre valaki.

OrientPress Hírügynökség