A betegséggel küzdők számát 2019-ben világszerte 57 millióra becsülték, 2050-re pedig várhatóan 153 millióra emelkedik majd a számuk, részben a várható élettartam globális növekedése miatt.- írta cikkében a WMN. A demencia – amely jelenlegi tudásunk szerint gyógyíthatatlan – az egyik legnagyobb kihívást jelenti az idősödő társadalmak számára a 21. században. Éppen ezért a világ egyik legbefolyásosabb tudományos folyóirata, a Lancet, külön bizottságot hozott létre, ami időről időre összegzi a témában készült kutatásokat. A huszonöt, nemzetközileg elismert demenciaszakértőt tömörítő szervezet pár hete adta ki legfrissebb jelentését, amelyben jó híreket és nagyon konkrét javaslatokat fogalmaznak meg.

A prevenciót nem lehet túl korán elkezdeni, és sosincs késő ahhoz, hogy tegyünk valamit az egészségünkért, ezzel együtt úgy tűnik, egyes rizikófaktorok szorosabban kötődnek egyes életkori szakaszokhoz. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján 14 kockázati tényezőt azonosítottak a szakemberek, amelyekkel számításaik szerint 45 százalékkal lehetne csökkenteni a demencia előfordulását világszerte.

A 14 kockázati tényező a következő:

- korai és fiatal életkorban: az oktatáshoz való hozzáférés elégtelensége;

- középkorú felnőtteknél: hallásvesztés, magas LDL-koleszterinszint, depresszió, traumás agysérülés, fizikai inaktivitás, cukorbetegség, dohányzás, magas vérnyomás, elhízás, túlzott alkoholfogyasztás;

- idősebb felnőtteknél: társas elszigeteltség, légszennyezés és a kezeletlen látásromlás.

Bár mi magunk is rengeteget tehetünk az egészségünkért, érdemes látni, hogy a demencia elleni küzdelemnek mennyi rendszerszintű aspektusa is van az egészségügy és az oktatás nyilvánvaló szerepén túl a környezetvédelemtől kezdve a városfejlesztésen át a lakhatási politikáig. Számon lehetne kérni politikusokon, miért nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel többet.

Nőknél nagyobb a demencia aránya – de miért?

Az adatokból az is kirajzolódik, hogy a különféle kockázati tényezők gyakran egymással is összefüggnek, és egyenlőtlenül oszlanak meg mind globálisan, a szegényebb és gazdagabb nemzetek lakói között, mind az egyes társadalmakon belül: erőteljesebben sújtják a marginalizált, kisebbségi csoportokhoz tartozó embereket.

Statisztikákból tudjuk például, hogy a demencia előfordulási aránya nők körében magasabb (igaz, ez nem minden országban van így). Ugyanakkor egy 205 tanulmányra kiterjedő, közel egymillió ember adatait feldolgozó metaelemzés kimutatta, hogy ez a nemi különbség a nők magasabb várható élettartama mellett az alacsonyabb iskolai végzettségükkel is magyarázható. Az oktatás hiányosságai nemcsak kognitív szempontból jelentenek hátrányt, hanem a nők munkalehetőségeit is beszűkítik, ami növeli a szegénység és az orvosi szolgáltatásokhoz való elégtelen hozzáférés veszélyét.

A cikk a továbbiakban felsorolja a már korábban idézett 14 tényezőt, amivel közel felére csökkenthető a demencia hatása.