Amikor az apja ott ült mellette, a tizenhat éves Dzsenan Merza azt, hogy miért fekszik lőtt sebbel az ágyban, azzal magyarázta: nem tudta, hogy a pisztoly meg van töltve. Amint azonban az apa kiment a szobából, hogy teát és kávét hozzon, a lány sírva fakadt, és elárulta, mi is történt valójában. Először egy kalasnyikovval próbálta megölni magát, de a fegyver túl hosszú volt ahhoz, hogy magára tudja fogni, így aztán végül fiútestvére Glock pisztolyával lőtte hasba magát. "Öngyilkos akartam lenni. Nem akartam férjhez menni, de rákényszerítettek" - fedte fel.

Az Irak északnyugati csücskében, a Szíriával határos hegylánc lábánál fekvő Szindzsár a hagyományok béklyójában élő sivár település, ahol nem Dzsenan az egyedüli, aki így reagált az ősi módon, a családok által elhatározott kényszerházasságra. A hatóságokat aggasztja az egyre súlyosbodó öngyilkossági járvány, amely főleg azoknak a nőknek a körében terjed, akiket túl fiatalon kényszerítenek arra hogy olyasvalakihez menjenek férjhez, akit nem szeretnek.

Kinyílt a világ

Bár az országban mindenre nehéz megbízható adatokat szerezni, a hatóságok szerint idén már legalább 50 öngyilkosságot követtek el a 350 ezer lakosú városban, jobbára nők - ez kétszerese az amerikai statisztikai átlagnak, és nagyon sok akkor is, ha a tavalyi év egészének adataival (80 öngyilkosság) vetik össze. A nők a leggyakrabban önégetéssel vagy lőfegyverrel próbálnak véget vetni életüknek.
A sokféle magyarázat között a szegénység, az elkeseredettség és az őrület elhatalmasodása mellett igen gyakran szerepel az internet és a műholdas televízió felbukkanása is. Ezek a médiumok a Szaddám Huszein uralmát megdöntő 2003-as háború nyomán váltak elérhetővé Irakban. A fiatal nők segítségükkel betekinthetnek egy jobb világba, tudomást szerezhetnek arról, hogy azokon a hagyományokon túl, amelyek évszázadokon át a szerelmi románc nélküli engedelmességre és a gyereknevelésre korlátozták a nők szerepét, létezik másfajta élet is.
"Korábban a társadalom zárt volt, ma pedig nyitott a világ más részei felé. A nők itt úgy érzik, hogy életük rosszabb, mint a határokon túli társaiké" - mondta a The New York Times című amerikai lapnak Keri Singli, egy helyi politikai párt tisztségviselője, író és újságíró.
A nemzetközi migrációs szervezet tavaly vizsgálatot folytatott a szindzsári öngyilkosságok ügyében. Megjegyezve, hogy a városban nincs semmiféle lelki egészséget gondozó szervezet, rámutatott, hogy "a nők marginalizálása, és az a felfogás, hogy szerepük mellékes, kétségkívül hozzájárult a legutóbbi öngyilkosságokhoz". Egy helyi kutató pedig arra a következtetésre jutott, hogy a "járványnak" a kényszerházasságok megszüntetésével lehetne véget vetni.

Boldognak kellene lennie

Ez még nyilván időbe telik. Szindzsárban sokan a Tiltott szerelem című török szappanoperával magyarázzák az öngyilkosságok megszaporodását. A tehetős felsőosztály köreiben játszódó romantikus történet nagy népszerűségnek örvend a város női között, bár sokak szerint irreális módon ábrázolja, hogy milyen is az élet Szindzsáron túl.
Dzsenan maga is nézte a sorozatot, és nem tagadja, hogy szeretett volna úgy élni, mint annak szereplői, de fő problémája nem ez. Tizenhat éves, és még nem akar búcsút mondani a lánykorának. "A mamámmal szeretnék maradni, nem akarok visszamenni a férjemhez" - jelentette ki.
Apja, Barkat Husszein az újság tudósítójával beszélgetve elismerte, hogy tudja, nem véletlen baleset történt. "Alig húsz napja adtuk férjül a lányunkat az unokatestvéréhez. Elfogadta őt. Mint minden új asszonynak, boldognak kellene lennie" - értetlenkedett. Azt mondta, nem fogja lányát arra kényszeríteni, hogy visszatérjen férjéhez, aki a szomszédban lakik, de hozzáfűzte, mégis bízik abban, hogy visszamegy hozzá. "Elvégre férje apja az én testvérem" - jegyezte meg.
Szerinte is a török tévésorozat idézte elő lánya boldogtalanságát. "Én is az unokatestvéremet vettem el - húzta alá felesége szobája felé mutatva. - Nem voltam szerelmes belé, de lám, itt vagyunk, együtt élünk. Itt így megy ez, a rokonainkkal házasodunk össze."

Senki földje

Dzsenan családjához hasonlóan Szindzsár lakóinak többsége jazidi kurd nyelven beszél, vallása pedig az iszlámot az ősi perzsa hit különböző elemeivel kombinálja. Többek között magában foglalja egy Melek Tausz nevű figura tiszteletét, akit a muzulmánok ördögnek tekintenek. Ezért e hit követőit gyakran ördögimádónak minősítették, és a történelem során elnyomták a szélsőséges muzulmánok.
2007-ben a város volt a célpontja a háborús évek egyik leggyilkosabb támadásának. Öngyilkos merénylők robbanóanyaggal megrakott teherautókat röpítettek a levegőbe, és majdnem 500 embert megöltek, félezer házat pedig elpusztítottak.
Szindzsár valamikor a dohány- és a füge kereskedelmétől függött, ám a háború tönkretette a mezőgazdaságot, ezért sok férfi most a közeli kurd városokban dolgozik napszámosként. Szíria közelsége odavonzza a menekülteket, a cigaretta- és fegyvercsempészeket, így Szindzsár kordonok közé zárt senki földjévé vált, amely fölött sem a központi kormányszervek, sem a helyi hatóságok nem gyakorolnak tényleges ellenőrzést.

A helyi illetékesek szerint sok öngyilkosságnak álcázott eset valójában úgynevezett becsületbűntett: családtagok ölik meg azokat a nőket, akik szerintük szégyent hoztak a famíliára.

Nemrég egy apa azt jelentette be, hogy 19 éves lánya késsel végzett magával, de a lány testvérei közül négyet a rendőrség gyilkosság gyanújával őrizetbe vett. Az apa, Abdella Hasszán szerint nemrég férjhez adott lánya őrültségeket kezdett beszélni, és hallucinációi voltak. Erre elvitte egy jazidi sejkhez, aki közölte, hogy lányát megszállta az ördög, ezért ördögűzést javasolt egy sírból vett hamvakkal. Mielőtt a rítusra sor került volna, holtan találták a fiatal nőt.
"Nekem úgy tűnt, hogy boldog a házassága. Tévedtem" - ismerte be az apa.