Sokszor és sokféle repülő szerkezettel (sárkányrepülő, hőlégballon, helikopter, kis repülő) voltam már fenn Szany felett. Ezek jó pár éve történtek, és akkor még a manuális filmes fényképezőgépek voltak használatban. A gépekből gyorsan kifogytak a 24 vagy 36 kockás filmek, és a filmcserék is körülményesek voltak repülés közben. Így csak korlátozott számú, és a beállítás miatt sokszor életlen képek készültek a magasban. A felgyorsult technikai fejlődés miatt ma már korszerű digitális képek állnak a fotósok, így az én rendelkezésemre is. Ezért volt nagy öröm számomra, hogy Nagy Ottó barátom – tudva, hogy megszállott fotós vagyok- felajánlotta, hogy Gyro kopterrel felvisz Szany fölé, és kedvemre fényképezhetek. Így is történt. Rövid eligazítás után kigurultunk és felszálltunk. A modern technika segítségével rádión tartottuk a kapcsolatot a pilótával arról, hogy mit és hogyan lenne jó lefényképezni. Fentről letekintve eszembe jutottak nagy költőnk, Radnóti Miklós verssorai "...ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj"

Nekem nem csak hazám, de legszűkebb szülőhazám a légi felvételek részleteiből összeálló község: Szany. Ahogy a kanyargó Rába ezüst csíkját nézem, szinte érzem a víz illatát, a rajta átívelő hidak bakonyi tájak felé csábítanak. A községet körbe fonó dűlők, rétek, erdők már nem a gyermekkor izzadság szagú munkáit idézik, hanem csodás koszurúként ölelik át a szülőfalut, a teremtett tájat, az ember alkotta utcákat, a családi otthonokat, középületeket, sportlétesítményeket, műemlékek sorát.

Amikor gyalog vagy kocsival járok közöttük, szépségüket eltakarja előlem a megszokás. Innen a magasból, új nézőpontból hívják fel igazán magukra a figyelmet. Elillan a megszokás érzése, és alig várom, hogy újra a földről, közelből láthassam a népdalban is megénekelt három tornyú templomot, a fogadalmi kápolnákat, fogadalmi kereszteket, mindkét iskolát, ahonnan serdülő éveim nehézségei és szépségei köszönnek rám. A sportpályákat, melyeken ma is szívesen próbálom ki a korábbinál kissé több lihegéssel a sportolás örömét.

Ajánlom mindenkinek, akik itt a neten találkoznak először e nagyon szép községgel, hogy "testközelből" is élvezzék ki szépségeit, a tavaszi, virágzó fákkal szegélyezett, gondozott utcákat és a legfontosabbat, e szépségeket megalkotó, fejlesztő szanyi embert, aki büszke a falujára és Isten hozottal fogad.

Köszönöm Nagy Ottónak mindenki nevében a nemes gesztust, mellyel elősegítette, hogy közös munkával közzé tehessük az érdeklődők számára mindazt, amit mi felülről csodálhattunk.