Szalay Balázs történelemtanár szervezésében idén is meglátogatták Auschwitz-Birkenau egykori koncentrációs táborát csornai és környékbeli diákok. A két napos utazás, elsősorban a haláltábor meglátogatása utáni érzéseikről, benyomásaikról kérdeztük a résztvevő diákokat.

Félelmetes volt végignézni a blokkokat. Megdöbbentett, hogy mennyi cipőt tartalmazott az a hely. Felkavaró érzést nyújtott az a rengeteg haj. Bele sem merek gondolni, hogy hogyan élhettek itt az emberek. Fördős Viktória, 9.C

Már sokat tanultam róla, de így, hogy végre a saját szememmel is megtapasztalhattam, nagyon megdöbbentett a látvány, és az hogy milyen szörnyű körülmények között éltek. A napjaikat állandó rettegésben kellett élniük, mert bármikor kivégezhették őket. Így borzalmas lehetett élni. Ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az a rengeteg haj, cipők, bőröndök, személyes tárgyak, és az, ahol aludtak, tisztálkodtak, már amennyire tudtak. Most már jobban át tudom érezni azt a szenvedést, amit minden nap át kellett élniük. A látottak alapján jobban tudom értékelni az élet fontosságát.Ginczli Sándor, 9.D

Nyomasztó érzés volt, ahogy a látvány elénk tárult egy-egy épületbe belépve. Magától értetődő volt a síri csend, ahogy az idegenvezetőt hallgattuk. Borzalmas élmény volt így élőben látni azokat a dolgokat, amiket eddig csak képeken láttunk. Embertelen körülmények voltak. Láttuk a sok cipőt, bőröndöt, hajkeféket amik egy-egy emberhez tartoztak. Összegyűjtve egy üveg mögé a sok megmaradt szemüveg, ütött-kopott edények, személyes tárgyak. Megrendülten álltunk a kivégzettek fényképei előtt. Megrendítő hatással volt ránk a tábor. Ide egyszer mindenkinek el kell látogatni, és egész másként fogja látni mindazt, amit addig csak a könyvekből olvasott.Göndöcs Zsófia, 9.C.

Rettenetes körülmények között éltek az emberek, ha ezt egyáltalán életnek lehet nevezni. Döbbenetes volt látni azt a sok levágott hajat is, de mégis kicsit felnyitotta a szemem az akkori világról. Bár nem volt könnyű feldolgozni a látottakat, de szívesen visszamennék pár év múlva, hogy újra, akkor már más szemszögből láthassam a várost.Horváth Fanni, 9.D,

A tábor nagyon megrendítő volt számomra. Hihetetlen, hogy azokat a tárgyakat, amiket ott láttam, azok az emberek használtak, akik brutális módon haltak meg. A gázkamránál is furcsa érzés kavargott bennem, mert tudtam, itt halt meg több százezer ember.Neubauer Laura, 9.C,

Az utazás kicsit fárasztó volt, de megérte, mert a tanult anyagot jobban megértettem, és átéreztem az abban az időben élő emberek félelmeit, rettegéseit. Mellette még volt ezernyi program Krakkóban, ami oldotta a bennem keletkezett megrázó és felkavaró érzelmeket a halál és munkatábor után.Termeczky Fanni, 9.c,

Nem titkolom, izgatott voltam, hiszem a világ egyik leghíresebb koncentrációs táborába volt lehetőségem eljutni. Maga a tábor érdekes volt, de mikor beléptem a tábor kapuján egy kis szorongást éreztem. Bár már tanultam, hallottam, hogy mi történt ott, még így is láttam olyan dolgokat, amikről nem tudtam. Megrázó volt látni, hogy bántak a zsidókkal, és hogy milyen körülmények közt éltek. Ugyanakkor jó volt látni és hallani, hogy voltak olyan emberek, akik segítettek valamilyen szinten a zsidóknak.Szabó Dániel, 9.C,

Én a nagypapám kedvéért jelentkeztem erre az útra, mivel már régi álma volt, hogy egyszer eljusson Auschwitzba. A látottak számomra nem akkor és abban a pillanatban voltak megrendítőek, hanem miután hazaértünk és visszagondoltam pl. a hajakra, a sok cipőre és belegondoltam abba, hogy az valóban egy élő ember cipője és haja volt. Furcsa volt belegondolni, hogy ők is azon az úton mentek végig, amin minket vezetett az idegenvezető. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy ezek valaha is megtörténtek, hogy valaki képes volt ilyet tenni egy embertársával, csak mert más vallása volt.Németh Petra, 12.C,

Úgy vélem, mindenkire hatalmas hatást gyakorolt a kirándulás, habár az a véleményem, hogy a mi korosztályunk már nem képes teljesen átérezni ezeket a borzalmakat. A nagypapám, aki szintén velünk utazott, még jóval a kirándulás után is letaglózva beszélt a látottakról. Mikor engem kérdeztek, csak azt tudtam mondani, hogy, amikor az ember ott van, ahol előtte milliók éltek és haltak borzalmas körülmények között, nem igazán fogja fel, hogy pontosan hol is áll. Túl nagy számokról beszél az idegenvezető, és túl nagy az a terület, túl sok az az információ, amit be kellene fogadni. Később, mikor itthon meséltünk róla, hatalmas csendben hallgatott mindenki, és akkor éreztem át igazán a hely és a hallottak súlyát, tragédiáját. Megdöbbentő, és ép, mentálisan egészséges emberi ésszel felfogni ezt képtelenség. Hihetetlen, ha arra gondolok, hogy emberi szónak és gyűlöletnek ekkora ereje lehet. Számomra ez a kirándulás sokat adott, és ennyi idő távlatából is mindennap eszembe jutnak az ott szerzett tapasztalataim. Azóta sok cikket, forrást olvastam, és filmet néztem meg, amely a II. világháború ezen időszakát, s a túlélők beszámolóit dolgozza fel. S olyan emberekről olvashattam, akikről kevesebbet beszélnek a történelemkönyvek, azonban ugyanazon a helyen, ugyanazokban a barakkokban, blokkokban jártak, amiken minket is végigvezettek. Senki sem beszélt nekem Nyiszli Miklósról vagy Dr. Gisella Pearlről, pedig mindketten Dr. Mengele kényszere alatt dolgoztak magyar orvosként, s próbálták túlélni a borzalmakat. Igazi példák ezek az emberek arra, hogy hogyan lehet az embertelenségben embernek maradni. Ez a kirándulás döbbentett rá arra, hogy a történelemnek e részei nem csupán számok és nyers tények, hanem generációk tragédiája.Németh Réka, volt hunyadis diák