Csaknem egy éve „él” a facebook-on egy oldal, Kapuvári Húsárugyár anno néven. Érdemes megnézni a gyár múltjáról feltöltött rengeteg fényképet, és az azokhoz fűzött kommenteket. Az 1924-ben indult gyár ma már felszámolás alatt áll, dolgozóit elbocsátották, és a felszámoló többször is hiába kísérletezett az értékesítéssel. Hangzatos politikai nyilatkozatok ellenére a város lakói, a volt dolgozók szeme előtt romlik, pusztul az egykor élettel teli üzem.

A gyár küldetését indulásakor Soós Géza, a hercegi uradalom kormányzója a Soproni Hírlap 1924, január 21 -i számában megjelent interjúban az alábbiakban fogalmazta meg :

" ....majd ha minden felépül és minden üzemben lesz, akkor látjuk meg micsoda munka indult itt meg.Mert hiszen a gyárral megszűnik a nyersanyagok vámkülföldre való kiszállítása, a feldolgozásból származó tiszta haszon pedig nem vándorol ki, de fejlődik a húsipar, melyet egy képzett külföldi húsgyári igazgató tanít be. Helybeli húsipari személyzet is kiképzés alá vétetik, és a kiképzettek állandó munkát találnak.
A községre azért jelent nagy előnyt a gyár , mert az eladott és külföldre szállított, teljesen feldolgozott árukból nagy összegek folynak be, melyeknek három százalékos forgalmi adójából, illetve annak a községre eső egyhatodából a gyár teljes üzembe helyezésekor előreláthatóan mintegy 50 milliós évi jövedelem lesz, ekkora összeg pedig sokat jelent egy község háztartásában.
Szociális szempontból sokat fog jelenteni a hatósági mészárszék felállítása, mely a szegényebb lakosság és a munkásság érdekeit fogja szolgálni.
A környék azzal nyer sokat, hogy mivel a szükséglet a gyár részéről állatokban nagy lesz, az állatokat a környékbeli gazdáktól fogja a gyár vásárolni, miáltal új sertéstenyésztési és feljavítási üzem nyílik a kisgazdák számára, akik szép jövedelmet termelhetnek abból maguknak........"

A gyár csaknem 90 éves története sok-sok kapuvári család története, kemény munka, igazi emberi közösségek, barátságok, jó hangulatú együttlétek munka közben és munka után is. Legalábbis erről tanúskodnak azok a fotók, amiket a volt dolgozók és családtagjaik küldenek az oldalra, folyamatosan gyarapítva a gyár történetét bemutató fényképeket. Sokan fedezik fel ezeken a régi képeken szüleiket, nagyszüleiket, rokonaikat, ismerőseiket, önmagukat, régi örömeiket.

A kapuvári húsgyár ma már csak múlt. A mai bejegyzések a veszteség fájdalmáról szólnak, és sajnos a csalódottságról is, mert sokan hittek és reméltek, hogy valóban megmentik a húsgyárat a sokat ígérő mai kormánypárti politikusok. Volt dolgozók és volt sertés beszállítók is még mindig a pénzükre várnak - egyre kevesebb eséllyel. Mostanában már csak a csöndet hallani, és néha a keserű panaszt, amit a következő bejegyzés mutat meg legérthetőbben:

"Ez csak nekünk fáj! Nekünk, keveseknek! Mert még a fájdalomhoz is kevesen vagyunk! Az emberek nagy többsége közömbösen szemléli az eseményeket, még akkor is, ha a saját bőréről van szó. Cselekvő együttérzés, összefogás, kiállás, ezek ma már csak szavakban ismertek, tettekben nem lehet fellelni őket. A félelemtől suttogó pletykává silányuló igazságok keringenek a kollaboránsok terjesztette féligazságokkal - hazugságokkal! - keveredve. A Gyár rablói, tönkretevői köszönik, jól vannak, a bankszámlájuk gyarapodott, azt meg,hogy hol van Kapuvár, már rég elfeledték. Műszakilag, szellemileg teljesen kifosztva hagyták itt nekünk torzóként szeretett Gyárunkat! Tíz egynéhány éve ennek a Gyárnak mindene megvolt, modern, jó műszaki színvonal, kitűnő képzettségű munkások, jó húsipari technológiákkal gyártott széles termékskála, kimondottan piacvezető termékekkel az export s belföldi piacokon, sokáig lehetne még sorolni, lényegében mindenünk volt, ami a nyereséges működtetéshez kellett. Aztán jöttek a pénzügyi hiénák s társulva kollaboráns sajátjainkkal elrabolták értékeinket, s mikor már semmi elvihető sem volt - munkás sem, őket is eladták - akkor vették kalapjukat s távoztak, itt hagyva nekünk fájó emlékeztetőnek, mindennapi látványnak, seb beforradását nem engedőnek művüket." (bejegyzés az oldalon)