- Sok szerettel gratulálunk az elismeréshez. Több mint ötven éve dolgozik a mai napig is a magyar egészségügyben. Hosszú pálya. Honnan indult, és mi vitte az orvosi pályára?

-Somogyország közepéből indultam, Vése községből. A csurgói gimnázium elvégzése után kerültem a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. Reál érdeklődésem és a mások szolgálatának igénye vitt végül is az orvosi egyetemre. Mindig kerestem az előrelépést és a kihívásokat. A belgyógyászat és a gyerekorvosi terület is érdekelt, de körzeti orvos akartam lenni, és ez sikerült is.

-Somogyból, majd a pécsi egyetemről hogy került pont Csornára?

- A házasságom révén kerültem a Kisalföldre. Csornán kezdtem dolgozni, azóta is itt dolgozom. Bartos doktor körzetét vehettem át. Büszke vagyok arra, hogy elődöm és példaképem után, aki hosszú évekig szolgálta a betegeit, én már több mint 46 éve dolgozom. 1966 szilveszterén kerültem Csornára. Nincs olyan kolléga Csornán, aki valaha is ennél több időt töltött volna itt szolgálatban. Voltam körzeti orvos, városi főorvos, tisztifőorvos, a polgári védelem egészségügyi szakszolgálat orvos, vasútorvos, sportorvos, üzemorvos, katonaorvos a határőrségnél, de a gyakorlati időket a kórházban töltöttem.
Mindig jön egy új kihívás, egy új beteg, akit meg kell győzni az együttműködésről. Az jó érzés, hogy sikerül, mert az orvos részéről a szolgálat, a beteg részéről az együttműködés nagyon fontos. Sajnos vannak olyan betegségek, amelyekből még ma sem lehet meggyógyulni. Sokszor elemeztem utólag, ha egy betegem meghalt, hogy tudtam volna-e még többet tenni érte. Ez nagyon nehéz feladat , de fel kellett dolgozni.

- Az orvosi hivatás egész embert kíván, a sok ügyelet, készenlét, hívás, fizikailag is távol tartja a szeretteitől az orvost. Hogy viselte ezt a család?

-A feleségem matematika tanár volt a Rákóczi iskolában. 50 éve ismerjük egymást. Nélküle én itt a Kisalföldön ennyi időt biztosan nem töltöttem volna el. Ő volt a háttér, aki nevelte a gyerekeket, összetartotta a családot, amíg én a munkámat végeztem. Minden szülő jól akarja végezni a dolgát, meg ellátni a munkáját is. A mi munkánk folyamatos jelenlétet és készenlétet igényel, de meg kell adni az időt és a szeretetet a családnak, a gyerekeknek is. A lányom is orvos lett, nem riasztotta el a munka és a feladat amit az apjától látott. A fiam pénzügyi és kereskedelmi területen dolgozik.

- Az életét végigkísérte egy másik „család” is, a vöröskereszt, mondjon néhány szót erről!

- Már az egyetemi éveim alatt elkezdtem a vöröskeresztes munkát. A vöröskeresztbe is a segítségadás, a szervezés izgalmas feladata , igénye vitt. Az egészségnevelési tevékenység volt a kezdeti feladatom. Fiatal kapuvári kórházi gyakornokként első egészségnevelési előadásom után az akkori TIT önkéntes oktatója is lettem. Majd negyven éve a szervezet vezetésében mint városi elnök, majd országos vezetőségi tag vettem részt. Ma is aktívan veszek rész az itteni munkában mint területi elnök. Értékelték is a munkámat, sok feladatot és elismerést is kaptam az évek során.

- Egy ilyen hosszú ideig aktív és teljes életben jutott-e idő valamilyen hobbira?

- Imádtunk utazni a feleségemmel, a családdal. Egész Európát bejártuk. Nagyon szeretek fényképezni, filmezni. Szeretem a szinházat, bár kevés időm volt rá.. Fizikai munkát a csopaki pincém ad.Nagyon sokféle dolog belefér egy életbe!