Wass Albert: Építők dala című versét szavalta el Káldy Márton, így kezdődött Agyagosszergényben az az emlékest, melyet Márton Áron születésének 120. és gróf Esterházy János születésének 115. évfordulója alkalmából szervezett a Közi Horváth József Népfőiskola.

Szalai Viktor alapító köszöntő gondolatait követően Virt László tartott előadást Márton Áronról „a lelkiismeret apostoláról”. Az egykori gyulafehérvári püspök életútjának főbb állomásait felidézve kiemelte: az emberi jogok szorgalmazójaként a maga helyén elsősorban a kisebbségi magyarság jogaiért küzdött. Párhuzamot vont Esterházy Jánossal, aki az 1938-ban kialakult Szlovákiában maradva, a magyar kormány felé magyarországi szlovák érdekeket is képviselt. Márton Áron is 1940-től az Antonescu-féle Romániában maradva, a magyar kormány felé az észak-erdélyi (akkor magyarországi) román kisemberek érdekében is szót emelt.

- „Új hazát kell építeni – utalt Wass Albert versére – akkor válik valóra, ha ennek az új hazának ilyen alapjai lesznek, mint Márton Áron, Közi Horváth József vagy akit ő szolgált Mindszenty József hercegprímás bíborosunk.- mondta Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója. Ha körülnézünk a szűkebb-tágabb környezetben Apor Vilmost, Batthyány-Strattmann Lászlót is itt találjuk, és Pozsony sincs olyan messze, ahol Esterházy János tevékenykedett . Meríthetünk ezeknek a csodálatos személyiségeknek az életéből” Megrázó előadásában képkockák segítségével idézte meg „a felvidéki magyarság apostolát”. Esterházy János örök, magyar célokért vállalta a szenvedést, vajon vannak-e nekünk örök, magyar céljaink? – tette fel a gondolatébresztő kérdést Molnár Imre.

A megemlékezés végén az érdeklődök hozzájuthattak a közelmúltban megjelent „Imádkozzunk Áron püspökkel” című imafüzethez, illetve „A Hegy” című Márton Áron életéből készült filmhez is. Molnár Imre pedig dedikálta „Esterházy János élete és mártírhalála” című könyvét.

„A hitvallók meghalnak, a vértanúk eltávoznak közülünk […] mert a vértanúknak és a hitvallóknak az életét a halál kiolthatja, de az a fáklya, amelyet hordoztak, égni fog mindörökké.” /Közi Horváth József/