Megjelent a Kónyi kisbíró című időszaki önkormányzati magazin 2016 tavaszi száma. Az ünnepi hétvégén a falu lakói már olvashatták a nyomtatott magazint, de mi most elektronikus formában is közzétesszük, hogy más érdeklődők is olvashassák.

Az újság kiemelten foglalkozik a húsvéti ünneppel, az ahhoz köthető országos és helyi népszokásokat mutatja be több cikkben, felidézi az első negyedév eseményeit, közli a várható fejlesztéseket és rendezvényeket, bemutatja a falu ismert személyiségeit.

Ismeri Ön a kónyi bika történetét? Néha nem tudjuk, hogyan születnek az egy-egy faluhoz, tájegységhez kötődő legendák, anekdoták. Talán úgy, ahogy néhány tréfás kedvű mester jóvoltából kónyi erőd "feltárása". A következő történet is olvasható a magazinban:

"Lapunk egyik közkedvelt rovata a Humorzsák, ahol a községünkben régebben megesett vicces, szórakoztató történetekből szemezgetünk. Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ilyen esetek csak a régmúltban történtek Kónyban, sietünk leszögezni: napjainkban is megesnek hasonló dolgok Bikafalván. Ha esetleg újságunk száz év múlva is megjelenik, most megkönnyítjük az akkori szerkesztők dolgát, és azon frissiben le is jegyzünk egy ilyen sztorit.
Azt beszélik a faluban, hogy egyik falubeli kisebb felújításra adta a fejét, és miközben a festők a házban dolgoztak, az udvaron is kisebb munkálatokat végeztek.
Ásás közben a lelkes dolgozó rá is bukkant egy földbe ásott kútgyűrűre és abban egy rozsdás csődarabra. Megtudták ezt a festők, és azonnal bíztatni kezdték lelkes barátunkat, hogy ásson csak tovább, mert ez egy ágyúcső, hátha megtalálja a hozzátartozó tankot is. Majd hogy még buzgóbb munkára serkentsék az amatőr régészt, az addig már kitermelt földkupacra rézcső darabokat szórtak, és figyelmeztették, hogy ott bizony arany is található.
A Tróját feltáró Schliemann Henrik érezhette hasonlóan magát, mint barátunk. Azonnal telekürtölte a falut azzal a hírrel, hogy micsoda kincsre bukkantak az udvaron. Az információ el is jutott községünk egyik, köztudottan jó kormánypárti kapcsolatokkal rendelkező lakosához. Őt aztán azonnal megszállta Indiana Jones szelleme, így alapos régészeti ismereteknek került birtokába, hisz egyből megállapította: a templomot védő erőd maradványaira bukkantak. Valószínűleg a szenzációs hírrel el is eresztett egy telefont, mert az Örökségvédelmi Hivatal, amelynek amúgy hónapokba szokott telni egy kiszállás, a szenzációs felfedezés után néhány órával már kopogtatott a ház tulajdonosának ajtaján.
A tulajdonos azonban, mivel tudta, hogy csak egy túl jól sikerült viccről van szó, nem engedte be őket az ingatlanra. Azonban az olyan nemzeti értékeket, mint egy beásott kútgyűrű, egy rozsdás vascső és pár rézcsőszilánk, nem szabad veszni hagyni, ha egy jó „elvtárs” jelentette be. Az Örökségvédelmi Hivatal, megerősítve a Kormányhivatallal, azóta újból felbukkant a gazdánál, aki ismét eltanácsolta őket, és kijelentette, hogy amíg határozatot nem hoznak, addig nem léphetnek be a kincslelőhelyre. Úgyhogy egyelőre így állunk: a hivatal zaklat egy egyszerű magyar állampolgárt azért, mert a házán dolgozó festők viccelődtek egyet, egy magát mindenhez értőnek hívő ember pedig azt hitte, hogy rábukkantak a kónyi Seuso-kincsre.
De attól tartunk, a magyar történelemkönyvekbe nem fog bekerülni az a csodálatos pillanat, mikor hősi eleink egy kútgyűrűből tankkal védték meg a templomot a rézcső szilánkokkal támadó tatárok/törökök/migránsok (a megfelelő behelyettesíthető) ellen."

A linkre kattintva elektronikus formában olvashatja a teljes magazint.