A Valentin-nap története

A Bálint-nap, vagy Valentin-nap eredete rendkívül bizonytalan, akárcsak azon keresztény ünnepek sokasága, amelyek valamilyen római kori rítushoz kapcsolódnak.
Szent Bálint napján, február 14-én tartják az angolszász országokban a Valentine's Day ünnepét, amely a 20. század második felében a világ más részein is elterjedt. A Valentin-nap ma azt jelenti, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást, kivéve például Finnországot, ahol inkább a barátok üdvözlik egymást levelezőlapokon.

Homályba vész a névadó
Ahogyan az ünnep eredete, úgy a Bálint-nap névadója is a homályba vész. Teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani azt a személyt, akihez a Valentin-napi hagyományok kötődnek. A legfőbb gondot az okozza, hogy Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) akár három is lehetett az ókori Római Birodalom hanyatlása idején, a kereszténység megjelenésekor, illetve kicsit később.
A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, egy másik talán püspök volt Interamnában (a mai Terniben, nem messze Rómától), a harmadik vértanú pedig Africa provinciában élhetett. A szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert, halála pedig szintén bizonytalan.
Bálint neve mindenesetre nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán, viszont 496-ban – mások szerint 498-ban - I. Gelasius pápa már elrendelte az ünnepét, s Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.

Különböző magyarázatok
A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint, Terni (Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis - mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték - Bálint a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)” aláírással.
Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata a Wikipedia szerint. Más forrás a Valentin-nap egyik legendáját a Kr. u. 3. századra vezeti vissza. Eszerint Valentin (Bálint) pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosak, ezért a fiatalabbak számára egyszerűen megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak gondolta ezt, és II. Claudius akarata ellenére, titokban továbbra is összeadta a fiatal párokat. Amikor rájött, hogy mit tesz, a császár halálra ítélte őt.
Más történetek szerint viszont Valentin segített a keresztényeket kiszöktetni a rómaiak börtöneiből, ahol a foglyokat rendszeresen verték és kínozták.
Bárhogy is történt mindez, Bálint alakja egy szimpatikus, hősies és legfőképpen: romantikus figurát sejtet. Ezért lehetett Valentin a középkori Angliában és Franciaországban rendkívül népszerű szent. Angliából a kultusz aztán átterjedt Amerikába.

Egymilliárd üdvözlet
Nagy-Britanniában a XVII. században vált rendkívül népszerűvé a Bálint-nap. Az amerikaiak az 1700-as évektől kezdték a kézírásos „valentine”-eket írni, az első tömegszériában készült lapok viszont az 1840-es években jelentek meg, Esther A. Howland jóvoltából.
Jelenleg körülbelül egymilliárd képeslapot, üdvözletet, sms-t juttatnak el egymáshoz a szerelmesek, akiknek az ünnepévé alakult fokozatosan a Valentin-nap.