A program csúszása miatt Kovács Krisztiánnal, a Fish frontemberével még a koncert előtt beszélgettünk. Egyértelmű volt a szándék, jöttek zúzni, mindent kiadni magukból, amit a sajátjuknak gondolnak. Aki aztán végigőrjöngte a koncertet, alátámaszthatja, hogy sikerült nekik.

- Sűrű mostanában az életetek. Ide is úgy rohantatok, innen is rohantok, ezért beszélgetünk még a koncert előtt. Mielőtt arról beszélünk, mit vártok a ma estétől, mondd el röviden, merre jártatok mostanában, merre mentek Csorna után?

- A nagyon sűrű az már nem elég kifejezés, ha szalonképes akarok maradni, azt mondom gigasűrű, vagy terrasűrű. Ez a hét különösen súlyos, négy bulink van zsinórban egymás utáni napokon. Élvezzük, bár nehéz. Mondhatjuk, hogy sikeres a zenekar ez talán lenyomata ennek. Mezőtúrról jövünk, holnap Budapesten lesz egy nagy koncertünk, onnan Kapolcsra megyünk a Művészetek Völgyébe. Ma este pedig Csorna, a Veréb fesztiválon még nem játszottunk, de már hallottunk róla, örülünk hogy újra van, és mi is eljöhettünk.

- Nagyot változott a Veréb fesztivál. Punk fesztiválként indult, ma pedig a Csík zenekar után léptek fel. Többekkel beszélgettünk, hogy a ma esti műfaji váltásokat majd hogy fogadja a közönség. Jelentenek ezek számotokra kihívásokat? Van külön koncepció, vagy egyszerűen felmentek a színpadra és ledózeroljátok a közönséget?

- A végén elmondtad a lényeget. Mi nem játszunk döntetlenre. Kihívás lenne, ha egy szűz közönséggel akarnánk megkedveltetni magunkat. Az azonban távol áll a mi attitűdünktől, hogy bárkivel megkedveltessük magunkat. Felmegyünk, és nyomjuk ezerrel, ami tőlünk megszokott. A Supernem is mesélte, hogy a Veréb fesztivál kurva jó, vevők itt a punk rock, metál vonulatra. Ahogy elnéztem a programot, mi talán inkább a szombati programba illenénk, de akkor van a nagy budapesti bulink. Ha nem is lesznek talán annyian, mint a Csík zenekaron, ez minket nem szokott zavarni. Játszottunk nagyobb fesztiválokon több ezer ember előtt is, de nagy kihívás több száz ember előtt óriási hangulatot csinálni, ott közvetlen kapcsolatot tudsz teremteni a közönséggel.

- Nem akarok műfaji megnevezéseken lovagolni, de hallottam, hogy van egy fura önmeghatározásotok.

- Egy csomó ilyent kitaláltunk, popmetál vagy 100% hard pop. Mi összeragasztjuk a stílusokat. A miénk alapvetően rockzene, az egyszerűsége miatt punk rocknak nevezzük, viszont az igazi öreg punk rockerek leszólják ezt, mert akkor mit keres a rádióban. Remélem, hogy azt a klasszikus hard core metál attitűdöt mi tovább tudjuk vinni akár a rádiók irányába. Szeretnénk egyfajta „belépő zenekar” lenni, hogy rajtunk keresztül megismerjenek akár nálunk durvább zenekarokat is, kinyissuk előttük is a kaput, és a közönség előtt is feléjük. Egy metálosnak lehet, hogy mi túl poposak vagyunk, a rádiós zenefogyasztóknak a Fish! egyértelműen metálzenekar, főleg ha élőben megnézik. Ez szokott érdekességeket okozni. Mostanában egyre többet lépünk nagyobb városi rendezvényeken, ahol van száz rajongónk, párszáz érdeklődő, és a többiek, akik csak nézték, kik ezek a hülyék. A végére ezeken a helyeken is kurva jó hangulat keveredett. Azt gondolom, van a zenekarnak akár a zenéjében, akár az attitűdjében valami, ami alapján el lehet dönteni, hogy vagy tetszik, vagy nem.

A koncert után pár szóra még meg tudtuk állítani Krisztiánt.
- Ugye mondtam, hogy mi nem játszunk döntetlenre! Hatalmas buli volt, fantasztikus közönséggel, kitartottak, velünk voltak, kiváló volt.