A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése nemcsak teljesen felesleges, de kimondottan veszélyes is, ami tömegesen betegíti meg, sodorja veszélybe és ítéli pusztulásra őket, rossz a környezetnek és kockázatot jelent az emberi egészségre is!

A harminc éve nem látott keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért etetésük több öngyilkos viselkedéstorzulást is kivált, rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti.

A teljesen felesleges etetésük:

- következtében felhagynak a természetes táplálkozással, ami betegségeket okoz;
- az elkényelmesedő szülők az etetőhelyre vezetik a fiókáikat is, melyeknél az egyoldalú kenyérdiéta „angyalszárny” hiánybetegsége élethosszig tartó röpképtelenséget okoz;
- ősszel nem vonulnak el, emiatt télen tömegesen fagynak jégbe;
- a partközelbe csalogatja a madarak:
- ahol horgot nyelnek,
- repülés közben a maguk után húzott többméternyi horgászzsinór fák ágaira, - elektromos vezetékekre akasztja fel őket a csőrükbe, nyelőcsövükbe vagy a gyomrukba akadt horognál fogva,
- az úszás közben a lábukra tekeredő horgászzsinór amputálja azt;
- növeli a zsúfoltságot és ebből következően:
- a madarak közti agressziót,
- a sérülésveszélyt,
- a fertőző betegségek terjedését;
- a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent, mert;
- a hattyúk csípése fájdalmas és vérző sebet okozhat,
- madárinfluenza-fertőzést okozhat;
- szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget;
- helyi patkányinváziót okoz;
- élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését, az agrárterületek élővilágának pusztulását;
- önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
- növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket, rontja a madarak társadalmi megítélését;
- a mindezekért szintén felelős kacsaetető automaták ráadásul még az emberek pénzét is kicsalja;
- a folyamatos etetés öngerjesztő problémaspirálként működik:
- többnyire nyáron, a strandszezonban kezdődik;
- az etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
- a terület felett átvonulók közül az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt újabbak csatlakoznak az így folyamatosan növekvő madártömeghez;
- az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta madarat, ezért tovább etetik őket;
- az etetőhelyek közelében évről évre több madár költ;
- így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

A vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre", hanem az értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.

Természetesen nem szeretnénk elvitatni senki döntési jogát attól, hogy mikor és mit tesz, és ami még fontosabb, nem kérdőjelezzük meg senki jó szándékát!
Egyetlen célunk a szakmai érvekkel alátámasztott tájékoztatás, remélve, hogy az olvasottaknak köszönhetően a jövőben kevesebb madár kerül bajba.
Az ő nevükben is köszönjük megtisztelő figyelmét!