Körülbelül három héttel ezelőtt egy ismert közösség oldalon meghirdetett nyereményjáték keretein belül sikerült egy páros belépőt nyernem a Linkin Park berlini exkluzív koncertjére. A nyeremény tartalmazta szállást és a repülést is. Az öröm rettentően nagy volt, és nem sokkal később már Berlin utcáin találtam magam útitársammal, barátommal Martinnal. A szálloda környékét bejártuk többször is, és a látvány, ami fogadott elképesztő. Szeméthegyek mindenhol. Berlin talán még Budapest eldugott kis utcáinál is mocskosabb. Mindenhol graffitik a falakon, enyhén poszt apokaliptikus.

A koncert este nyolc órakor kezdődött, de a kapukat két órával korábban kinyitották. Mi körülbelül fél nyolckor érkeztünk meg a helyszínre, ahol már több sorstársunk is szorongatta QR kódos belépőjét. A helyszín egy színház, kicsit fényűző, Berlinhez képest egy másik dimenzió. Nem voltunk sokan, körülbelül 1500-an, kényelmesen elfértünk.

Nem sokkal nyolc óra után a színház termében lévő hatalmas csillár fényei kialudtak, és a hangfalakból az új album instrumentálja jelezte, a koncert kezdődik. A látvány, hogy a kedvenc bandám tagjai egyesével lépnek elő a füstfelhőből, hogy mekkora ováció fogadja őket, hihetetlen. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor a 2011-es ausztriai Nova Rock fesztivál láttam őket, akkor életemben először. Nagyon belekezdtek a koncertbe, hatalmas energia és erő áramlott felénk a színpadról. Mindig lenyűgöz, hogy Chester Bennington (az énekes) 36 évesen micsoda energiával ugrál és üvölt a színpadon.

Először azt sem tudtam most énekelve ugráljak, fényképezzek vagy videó anyagot csináljak de azért mind a háromból jutott egy kevés. Javarészt az első két albumról hoztak számokat, olyat is játszottak, amit körülbelül 8 éve nem. Ez a szám a With You volt, talán az egyik legnagyobb kedvencem tőlük (video lent). El sem akartam hinni, hogy 1500 társamon kívül nekem is játszották ezt a számot. Hatalmas élmény volt az a három és fél perc, talán az egész koncertből ezt emelném ki a legjobban. A hangulatot nagyon leírni nem lehet, ott kell lenni, és érezni a levegőben azt a bizonyos vibrálást. Amikor bejelentették, hogy a koncert utolsó száma következik, el sem hittem, hogy így el tud repülni másfél óra. Ráadásként az utolsó számot meglökték egy Beastie Boys feldolgozással, amellyel a banda nem rég meghalt frontemberének emléke előtt akartak tisztelegni. A koncertről felvétel is készült, keresni fogom a neten. Dobverőt vagy gitárpengetőt most sem sikerült szerezem. Visszaúton a szállodába kielemeztük a koncertet Martinnal. Még éjfélkor, felbuzdulva azon, hogy mégsem Csornán vagyunk, ahol hétvégén éjfélkor már élet halál harcot kell vívni valami gyorskajáért, reméltük itt Berlinben kedd éjjel csak találunk valamit, ahol lehet enni. Találtunk többet is, mi mégis egy elhagyatott döneres mellett döntöttünk, ahol egy pizza és egy kebab, na meg két sör mellett megbeszéltünk, hogy akármennyire is igénytelen, akármennyire is büdös és koszos ez a város, mégis maradnánk még egy picit. De nem lehetett másnap már jött is a gépünk.

A lendületből nem sokat veszítettünk, hisz ott motoszkált a fejünkben, hogy pénteken ismét Nickelsdorfban a Nova Rock fesztiválon kötünk ki.
Viszlát Linkin Park!

Na erről beszéltem:

Ezt a fotót meg én csináltam:

Tóth Máté