A tanév végének közeledtével a többi osztályhoz hasonlóan a csornai Széchenyi István Általános Iskola 2. a osztályosai is izgatottan várták az osztálykirándulást. Néhány szülő és Márta néni, Tünde néni, a tanító nénik olyan meglepetést szerveztek a gyerekeknek, amiért még csak messze sem kellett utazni. Reggel néhány szülő és a Csornai Vadásztársaság tagjai terepjárókkal érkeztek az iskola elé a gyerekekért. Sokaknak már a terepjáróban megtett út is izgalmas volt, míg kiértek a vadásztársaság földszigeti vadászházához.

Itt a gyerekek játszhattak egy jót, felmászhattak az udvaron álló vadászlesekre, amit a nap folyamán több helyszínen is megtettek még. A játék után elindult a Hany-túra a terepjárókkal. Először a Csíkos-égerhez mentek, ahol bemutatták nekik a Hanság természetes megjelenését leginkább őrző erdőrészt. Ez az egykoron 5000 hektáron összefüggő öreg égererdő maradványa. Ezután elautóztak az andaui hídhoz. Visszafelé a Hanság-főcsatorna partján autóztak, amiről megtudták, hogy ezt Fekete metszésnek is nevezik. A partról meglepődve, szinte hitetlenkedve nézték az egyre nagyobb számban visszatelepülő hódok által megrágott fákat.

Megérkeztek a Róka dombra, ahol a hely nevéhez híven egy rókavárat is megmutattak nekik, itt is felmászhattak a lesekre, megnézhették a kilátást, sőt még eleséget is szórtak ki a vadaknak. Körbeautózták a Hanság visszárasztott részét, és ismét csak lesre mászva, ezúttal madár megfigyelőre, megnézték a vízimadarakat. A hattyúk és a kócsagok voltak a kedvenceik. Tovább autózva megnéztek egy hódvárat, és így már hihetőbb volt a csatorna parti megrágott, kidőlt fák látványa. Az első autókban ülők még egy rókát is megpillantottak, de a ravazdi nem mutogatta magát sokáig, elszelelt a biztonságos sűrűbe.
Visszatérve Földszigetre a vadászházhoz az eltelt idő és az élmények miatt alaposan megéhezett társaság meguzsonnázott, és utána újra játék következett. Ezután Fülöp Zsolt vadőr az erdő-mező vadjairól, életükről, szokásaikról mesélt a gyerekeknek, megmutatta a vadásztársaság tagjai által elejtett őz és szarvas trófeákat.

Az eseménydús nap végén a terepjárókkal visszavittek mindenkit az iskolához. A gyerekek fáradtan, de élményekkel gazdagon érkeztek haza. Megtapasztalhatták, hogy valódi csodák mellett élünk, nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy különleges dolgokat láthassunk. Most már csak az a dolgunk, hogy vigyázzunk is rájuk!