Green Day Revolution Radio Tour, Tauron Aréna, Kraków

2016 őszén jelent meg a Green Day Revolution Radio című albuma, melyet a meglehetősen gyengére sikeredett Uno! Dos! Tré! trilógia után nagy várakozás előzött meg. Az album végül beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és egy ütős, de kellően slágeres, igazi Green Day lemez látott napvilágot. Nem sokkal a megjelenés után az együttes bejelentette, hogy világturnéra indulnak az új anyaggal, előzenekarként pedig a fiatal, de roppant tehetséges The Interrupters hozzák magukkal. Mivel ezt a zenekart is nagyon szeretem, nem volt kérdés, hogy erre a koncertre el kell jutnom. Ekkor még nem volt szó budapesti állomásról, így az egyik legközelebbi koncerthelyszínt, Krakkót céloztam meg. Hamar találtam is szervezett buszos utazást a koncertre, ráadásul sikerült a kiemelt állószektorba vennem jegyet, így biztos lehettem benne: életre szóló élménnyel gazdagodok majd.

Az esti koncertre reggel indult a rajongói busz Budapestről a Syma csarnoktól. Mintegy nyolcórás út várt ránk végig a behavazott Szlovákián és a Kárpátokon. Az első meglepetés itt ért, ugyanis bár körben mindenhol, különösen a hegyekben, térdig érő hó volt, de az utak feketék voltak. Magyarországon ennyi hótól napokra megbénulna minden, itt meg tisztára takarított utakon közlekedhettünk.
3 óra körül érkeztünk meg a koncert helyszínére, a krakkói Tauron Arénához, melynek méretei lenyűgözőek voltak. Mivel a koncert kezdetéig még volt hátra pár óránk, így rövid városnézésre indultunk. A városban körülnézve arra jutottam, hogy a magyarok és lengyelek közti barátság és lelki rokonság elég egyértelmű, végig úgy éreztem magam, mintha Budapest valamelyik random kiválasztott kerületében sétálgatnék. Az ételekben is érződött ez a rokonság, igaz, hogy egy török eredetű ételt, a kumpirt sikerült megkóstolnom, de annak krakkói változatában annyi volt a kalória, ami egy századnyi katona ellátására elég lett volna.

A városnézés után visszatértünk az Arénához, ahol már elkeserítően hosszú sor várt a küzdőtérre való bejutásra. Nagy nehezen sikerült megtalálni a sor végét, és hat óra után kezdetét vette a beléptetés is. Ez meglepően gyorsan haladt, a végeláthatatlannak tűnő sorból fél óra alatt a küzdőtérre jutottunk, ahol hamarosan kezdetét is vette a koncert.

Először a The Interrupters lépett színpadra, és a fiatal ska-punkot játszó brigád jól meg is alapozta a hangulatot. Két eddig megjelent albumuk dalaiból válogattak, és természetesen eljátszották két legnagyobb slágerüket a By My Side-ot és a Take Back The Powert, mely a legújabb Michael Moore film betétdala is volt, ami azért elég sokat elárul a csapat politikai beállítottságáról. Rövid programjuk alatt is remek bulit csináltak, az énekesnő szexisen rekedt hangja pedig élőben még meggyőzőbb volt, mint a lemezeken.

Rövid várakozás után aztán kezdetét vette a Green Day koncertje. Felvezető zeneként először az Queentől a Bohemian Rhapsody hangozott fel, majd a Ramones-klasszikus Blitzkrieg Bop dallamaira színre lépett a koncertek állandó showeleme, az őrült nyúl, aki egy kicsit hergelte a közönséget. A Jó, a Rossz és a Csúf legendás filmzenéjének elhangzása után aztán már tényleg színpadra lépett Billie Joe Armstrong, Mike Dirnt és a Tré Cool. A koncert a Know Your Enemyvel indult, amely ismerve az énekes véleményét a frissen megválasztott amerikai elnökről, Donald Trumpról, eléggé áthallásos volt. Ezt a véleményét egyébként többször is hangoztatta a koncerten Billie Joe, így például a közönséggel is elskandáltatta a No Trump és Not my president szólamokat. Egyszer pedig olyan monológra ragadtatta magát (I don’t belive is in fucking rasims, I don’r believe in fucking sexism…), melynek szó szerinti fordításától most eltekintenék, legyen elég annyi, hogy Trump nem igazán örült volna neki.

A koncert ezután az új album két legjobb dalával, a Bang banggel és a Revolution Radioval folytatódott, majd olyan igazi klasszikusok következtek, mint a Holiday, a Letterbomb a Boulevard of Broken Dreams és a Longview. Ennél a számnál már másodszor hívtak fel rajongót a színpadra, aki nagyon lelkes előadással hálálta meg a bizalmat. Ezután sorra jöttek a nagyobbnál nagyobb slágerek, a koncert az új album dalai (Youngblood) mellett leginkább az American idiotra (St. Jimmy) épült, mellette viszont, ahogyan mondták az oldschool rajongóknak is próbáltak kedvezni (2000 Light Years Away, When I Come Around, Basket Case)

A legnagyobb meglepetés azonban a Knowledge című dal alatt történt meg, Ekkor Billie Joe gitározni hívott föl színpadra egy rajongót, aki, miután megmutatták a lejátszandó akkordokat, végig is játszotta számot. A dal végén az énekes megkérdezte az újdonsült gitáros nevét, majd közölte vele: megtarthatod a gitárt! Fiatal barátunk ezután nem is nagyon tudta, milyen rendezvényen van.

A zene mellett ami még megfogott, az a hihetetlen profizmus és a lelkesedés volt, ami a zenészekből áradt. Bár látszott a műsoron, hogy annak összes showeleme milliméterre le van próbálva, mégis azt érezte az ember, hogy ezek az előadók minden percet élveznek, amit a színpadon tölthetnek. A fény, hang és pirotechnika ugyancsak lenyűgözött. Volt ott minden a lángágyúktól a görögtűzön át a konfettiesőig. Annak ellenére, hogy sok tüdőm nem maradt a végére, szinte pillanatoknak tűnt csak az egész koncert. Egy rövid pihenős rész után, mikor az egész zenekar lefeküdt a színpadra, és különböző klasszikusokat adtak elő relaxációként (I Can Get No Satisfaction, Hey Jude) az új lemezről a Still Breathing és a Forever Nowval zárták a bulit.

Illetve természetesen nem zárták, hisz még két ráaadásra is visszatértek. Először az American Idiotot játszották el, ennek betétje volt az imént már emlegetett nagymonológ az elnökről, majd a Jesus of Suburbiát. Második ráadás pedig akusztikus volt, az Ordnnary Worlddel és Good Riddanceszel.

Ez már tényleg a koncert végét jelentette, mely után még hatórás hazaút várt ránk, de olyan élményeket szereztem, hogy sem egy perc rá szánt időt nem egy fillért nem sajnálok. Sőt mindenkinek, aki szereti a Green Dayt csak azt tudom javasolni, hogy menjen el a júniusi budapesti koncertre. Nem fog csalódni.

Az elégedett szerző

Egy kis izelítő a koncertből a youtube-ról

Gábor erről is írt, nézzétek, hogy történt! Igazi meglepi! Éljen Kristofer!!!