Két és fél évvel ezelőtt indult útjára Nagy-Britannia egyetlen kizárólag magyar játékosokat foglalkoztató kézilabdaklubja, a London Angels, mely azóta komoly sikereket ért el. A csapat megálmodója és szervezője a Kónyból kivándorolt Kondor Gábor. Neki tettük fel kérdéseinket személyes élményeiről, valamint a csapat múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

• Honnan jött a londoni magyar kézilabdacsapat ötlete?

Az utóbbi időben a népvandorlás Magyarorszagról Angliába elég látványossá vált. Míg 5 éve alig lehetett magyarokkal találkozni, ma már nagyon vigyáznia kell az embernek, mit mond például a buszon, mert legalább 4-5 magyarral biztosan együtt utazik. A legújabb információk szerint majd félmillió honfitársunk él kint Angliában. Ez adta az ötletet, hogy előszor a női csapat szervezésébe belekezdjek, hiszen ha már ilyen sokan vagyunk, akkor miért ne lehetne akár egy egész csapatot összeállítani csak magyarokból? Ez immáron kétszeresen sikerült, mert egy férfi csapatot is útnak inditottam.

• Hogyan toboroztad a játékosokat, mik voltak a csapat megalakulásának első lépései?

Az első lépés a csapattagok keresése volt. Facebookon kezdtem el írni minden Londonban élő magyar hölgynek. Egy névnaptár segitségével haladtam előre ABC sorrendben, de sokáig nem jutottam, mert pár ezer levél kiküldese után az E betűnél tartva már találtam 10-12 lányt, aki érdeklődött a sport iránt. Ezután nagyobb magyar facebook-portálok megosztották kérőlevelem, és csak úgy özönlöttek a jobbnál jobb játékosok.

• A csapat gerincét Angliában dolgozó magyarok adják. Hogyan lehet összeegyeztetni a munkát az edzésekkel és a mérkőzésekkel?

Igen, ebben a csapatban csak olyanok játszanak, akik folyamatosan itt élnek kint. Játékosaink főkent londoniak, de a fiúk között akad olyan is, aki Birmingham vagy Southampton mellől járt edzésre, ami már majdnem 2 óra távolsag kocsival. Ráadasul sokan a vendéglátásban dolgoznak heti hat napon át, igy nagyon nehéz összeegyeztetni az edzéseket és a meccset. Ilyenkor bizony a munkahellyel kisebb kompromisszumot kell kötni, hogy a rohanó életünk mellett jusson idő a kézilabdára is.

• Mekkora az érdeklődés Angliában a kézilabda iránt, milyen a sportág presztízse?

Egyre jobb a sportág megítélése, különösen azóta, hogy az EHF csoport tagjaként a bajnokság első néhány helyezettje részt vehet a nemzetközi kupában.

• Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek a csapat életében?

Igazából sok ilyen mérföldkövet emlithetnék, mert minden egyes momentum meghatarozó volt a csapat életében. A Brit Strandkézilabda bajnoki cim volt talán a legelső, valamint az, hogy rögtön indulásunk évében veretlenül nyertük meg a másodosztályt és a liga kupát is. Így természetesen az első osztalyba jutottunk, ahol sikerült bronzérmet szereznünk és megvédtük a strandkézilabda bajnoki cimet is. Most pedig, hogy már a férfi csapat is megalakult, remelhetőleg ők is ilyen utat fognak bejárni.

• Melyik volt számodra a London Angels legemlékezetesebb mérkőzése?

Mindenképpen a szkopjei EHF Challenege Kupa mérkőzesünk. Már az is nagyon nagy teljesitmény volt, hogy két és fél éven belül eljutottunk az európai porondra. E rövid idő alatt felépítettem a 201. legrangosabb klubot Európában, és ez a munka itt, ezen a mérkőzésen teljesedett be. Aki járt már Szkopjeban, a Vardar csarnokában, az tudja miről beszélek. Már nézőként is felejthetetlen élmény egy itteni mérkőzés, de edzőként meg pláne. Igaz, hogy a női szakosztályt már Szánto Andrea kolleganőm iranyítja, mert én a ferfiakkal foglalkozom jelenleg, de mindenkeppen azt mondhatom, hogy a HC Vardar – London Angels meccs volt eddig pályafutásom csúcspontja.

• Mik a jövőbeli tervek, meddig növekedhet a London Angels?

Mivel a magyarok száma egyre csak nő, igy a klub is folyamatosan fejlődhet. Két szakágban 5 csapatban es 4 szatelit klubban folynak utánpótlás képzések, ezért nagyon összetett feladat ezt a klubot irányitani. Soha nem ismertem lehetetlent, igy bármekkora kihívas jön az életemben, most már tudom, mindig merni kell álmodni. A sikerért tenni kell nem is keveset, és bár nagyon sok lemondással jár együtt, higgyétek el nekem: megéri. Ezért szeretnék edzői, technikai vezetői, vagy utanpotlás edzői feladatokkal foglalkozni a későbbiekben remélhetőleg magasabb szinteken is. Hosszú még az út, de tudom, hogy a kitartó és kemény munkának mindig van eredménye. Én ezért élek, és küzdök nap mint nap.

Munkádhoz sok sikert kívánunk!

Csikai Gabor

Megjelent a Kónyi kisbíró karácsonyi számában.