A 3267 kilogrammos Juno űrszonda 560 kilométerre közelíti meg a földi felszínt, és a gravitációt hívja segítségül, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygóját célzó pályára állhasson.

Scott Bolton, a Juno szakembere szerint a két éve felbocsátott szonda kilövésekor nem állt rendelkezésre olyan nagy teljesítményű rakéta, amellyel egy ilyen nehéz készüléket egyenesen Jupitert célzó pályára lehetett állítani, így az elrepülési manőver a misszió létfontosságú részét képezi.

„Az Atlas-5 rakéta szolgáltatta a Jupiterhez szükséges tolóerő mintegy felét, míg a földi elrepülés nyújtja majd a másikat. Ez egy újabb rakétakilövéssel megegyező energiamennyiség, de rakéta nélkül” - tette hozzá.

A szerdai elrepülés a Juno sebességét óránkénti mintegy 26 ezer 280 kilométerrel növeli. Az előkészületeket már megkezdték, miközben a szövetségi kormányzás leállása miatt a NASA-dolgozók 97 százaléka kényszerszabadságon van. A csapat tagjai szerint azonban a szituáció nem jelent nagy problémát a Juno esetén, náluk leginkább csak a PR-részleget érintette.

Az 1,1 milliárd dolláros Juno 2011 augusztusában indult, és 2016 júliusában érkezik meg a gázóriáshoz. Ezt követően egy éven át kering majd a bolygó körül, nyolc tudományos műszerrel tanulmányozza atmoszféráját, gravitációs és mágneses mezejét. Megfigyelései betekintést engednek majd a Jupiter eredetébe, struktúrájába és kompozíciójába, többek között abba is, szilárd maggal rendelkezik-e.

A Juno űrszonda lesz az első napenergia működtette készülék, amely meglátogatja a külső Naprendszert. Három hatalmas napelemtáblát hordoz, ezek mindegyike 10 x 2,7 méteres.