Nem csoda, hogy aznap fotósok hada érkezett, hogy képekkel vegyenek búcsút az egykori ipari óriástól, hiszen nemzedékek fényképei készültek a filmjeikre és a fotópapírjaikra. A végnapokban még mindig százötvenen dolgoztak a váci gyárépületben.

Ezekben a percekben lett vége egy legendának Magyarországon – riporterek és rajongók nézhették végig, ahogy utoljára csomagoltak fotópapírt a Forte gyárban. „Csőnadrág és hegyes cipő, így állok Forte filmeken” – írta Bereményi Géza Cseh Tamásnak, a Desiré bottal üti a saját nyomát című daluk szövegében. És egy másikban is, a Krakkói vonatban: „Gondolj a galambokra Krakkó főterén / Fénykép készül Forte filmre, rajta te meg én.” A Forte, úgy tűnik, alap volt. Mint a galambok Krakkó főterén vagy mint a Mambo magnó és a „rock and roll music”.

Persze a Forte nemcsak az ő generációjuknak volt semmivel be nem helyettesíthető fogalom, hanem már a szüleiknek is: a gyárat a Kodak leányvállalataként még 1913-ban kezdték el építeni, a termelés pedig 1922-ben indult meg. A második világháború után a Kodak az akkori Magyar Hitel Banknak adta el a vállalatot. A bank 1947-es államosítása után a cég Forte Fotokémiai Ipar néven vált állami vállalattá, és évtizedekig volt monopolhelyzetben a legtöbb fotótermék értékesítésében.

Ha szegény Bereményi Géza-Desiré már akkor is bottal ütötte a saját nyomát, nem tudni, mit írt volna, ha ismeri a dolgok huszonegyedik századi végkifejletét. A Forte esetében legalábbis biztosan ez a helyzet. Az 1922-től folyamatosan működő gyár, bár megérte még az ezredfordulót, de a száz évet már közel sem. Az utolsó évek folyamatos küszködésben teltek, 2004 végén felszámolási eljárás indult a társaság ellen, amely időközben 800 millió forintos adósságot halmozott fel. 2005-ben még egyszer nekifutottak, de újra csak veszteséget termelt a nagy múltú üzem.

A Forte az idén ünnepelné a kilencvenedik születésnapját, és most van az ötéves évfordulója annak, hogy 2007. február 14-én, szerdán utolsó alkalommal dolgozott az akkorra már sok leépítést megélt gyár maradék százötven alkalmazottja.

Meglepően sokan jöttek el akkor, hogy elbúcsúzzanak a Forte márkától. Nemcsak az amatőr rajongók, hanem a fotósok is, és – csekély vigaszként – nagyon szép-szomorú sorozatok születtek ezen a napsütéses februári napon.