Természeti ritkaságot találtak Himod határában augusztus 23-án. Tölgy-pávaszem, tölgy-selyemlepke más néven japán selyemlepke (Antheraea yamamai) egy példányát sikerült lefényképezni. A ritka látványosságot a Kisalföldi Erdőgazdaság Kapuvári Erdészetének Facebook oldalán tették közzé.

A tölgypávaszemet nemcsak Japánban, hanem Ázsia-szerte a selyemlepkéhez hasonlóan már évszázadokkal ezelőtt széles körben tenyésztették. Nagytermetű zöld hernyója elsősorban tölgylombot fogyaszt, ezért külön ültetvényeken nevelték a lepkét, ipari mennyiségben tenyésztették selyméért. A hernyó a bábozódáshoz tojásdad, sárgászöld gubót sző. Az erről lefejtett szál nem hófehér, hanem sárgás, de ugyancsak kiváló selymet ad.

A selyemipar a korai XIX. századtól Európában elsősorban hadiérdekeket szolgált, ezért minden állam igyekezett a selyemtermelését növelni. Selyemből készültek az ejtőernyők, a megfigyelésre, légvédelemre használt ballonok, a lőporos zsákok, a szúnyoghálók, a hajtogatást és nedvességet jól tűrő térképsálak, az elektronikai szigetelőanyagok. Ausztria-Magyarországon minden adott volt ahhoz, hogy a monarchia az európai selyemtermelők élmezőnyébe tartozzon. Így nem véletlen, hogy gróf Széchenyi István is értekezett a „selyemrül”. Fontosságáról pedig a névtelenségbe burkolódzó Abafi-Aigner Lajos is beszámolt 1902-ben a Rovartani Lapok oldalain, hangsúlyozva, hogy az eperfán élő klasszikus selyemlepke mellett más fajokat is próbálnak bevonni a selyemtermelésbe, köztük a tölgypávaszemet.

A régi feljegyzések szerint 1866-ban egy Karintia területén élő selyemhernyó-tenyésztő nagyszámú tölgypávaszempetére tett szert. Miután kikeltek a lepkék, több közülük a műhely nyitott ajtaján a szabadba távozott. Ennek nyomán a faj megtelepedett a karintiai erdőkben, majd a Száva és a Mura mentén terjeszkedni kezdett kelet felé.