Az új észlelések által megkétszereződött a faj ismert állománya. A feketetorkú fülemülét (Luscinia obscura) 1886-ban fedezték fel. A madarak méretükben és alakjukban a nálunk honos vörösbegyre hasonlítanak leginkább, a hímek torka és begye azonban nem vörös, hanem koromfekete.

A fajról minimális ismeretanyag áll csak rendelkezésre, tojókat pedig még soha nem látott senki. A feketetorkú fülemüle rejtett életmódot folytat, nehéz észrevenni az élőhelyéül szolgáló sűrű bambuszerdőben – mondta el Per Alstrom, az uppsalai Svéd Agrártudományi Egyetem professzora. Alstrom és kollégái két költőhelyet határoltak be a hímek jellegzetes éneke alapján. Valószínűsíthető, hogy nagyjából ugyanannyi tojó él a természetben, mint hím, csak a hímeket énekük révén könnyebb megtalálni. A kutatócsapat egyaránt hét hímet számlált a Fopingi és a Csangcsingi (Changqing) Rezervátum területén is. Felfedezésükből a kutatók arra következtetek, hogy a faj feltehetően nem olyan ritka, mint előzőleg hitték, bár elterjedése valószínűleg szűk helyre korlátozódik – mondta Alstrom professzor a BBC hírportálnak.

Három és fél hét kutatómunka után is csupán e két helyszínen találták meg a madarat a Csin-hegységen belül. Szerencsére mindkét költőhely fokozott védelemnek örvend, mivel olyan ritka emlősfajok élnek ott, mint az óriáspanda és az arany piszeorrú majom. Így van remény a feketetorkú vörösbegy állományainak hosszú távú fennmaradására. A kutatók hangfelvételt is készítettek a madarak énekéről, remélve, hogy ez segíti majd jövőbeni meghatározásukat, és alaposabb megismerésüket.