Szikrázó napsütés, mosolygó emberek, zsibongva játszó gyerekek fogadták szombat délután a csornai Vilmos parkba érkezőket. Aki talán kicsit félve indult el otthonról, hogy milyen is lesz egy súlyos balesetet szenvedett fiatal lány megsegítésére szervezett esemény, azonnal feloldódhatott. Gyűlt a tömeg, ismerősök üdvözölték egymást, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, támogató üzeneteket írtak Nikinek az Emlékkönyvbe, és ki-ki lehetősége szerint adakozott. Sok segítségre van szüksége a családnak. Az egy évvel ezelőtti balesetben Foki Niki súlyosan megsérült, nyaktól lefelé lebénult, lélegeztetőgép tartja életben. De él, és küzd, és aki eljött, ezt a küzdelmet akarta támogatni, és a családot, akik arra készülnek, hogy hazahozzák Nikit, és otthonában ápolják. Ahhoz viszont át kell építeni a házukat, és be kell szerezniük a szükséges eszközöket, berendezéseket. Az eseményt szervező Vági Viki, Niki barátnője köszöntötte a megjelenteket.

- Miért nehéz most megszólalni? Mindannyian kívülállók vagyunk. El tudjuk képzelni, de érezni nem tudjuk azt, amin Niki és a családja átment az elmúlt évben. El tudjuk képzelni a fájdalmat, de érezni nem tudjuk. El tudjuk képzelni a szülő, a gyermek érzését, de átélni csak barátként, kívülállóként tudjuk. Niki családjának egy éve gyökeresen megváltozott az élete. A belőlük áradó szeretet, céltudatosság, küzdés mindenkinek példát mutat. Niki a mai harcát is ugyanazzal a kitartással vívja, amit már gyermekkorunkban megismertem benne. Nekünk az a feladatunk, hogy apró dolgokkal támogassuk a nagy lépéseket. Mindenki, aki ma eljött, segített. A futás és az adománygyűjtés célja Niki otthoni rehabilitációjának segítése. Bármilyen hosszú lesz ez az út, bármilyen rögös, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a család bármikor számíthat a segítségünkre. Ettől vagyunk emberek, hogy másra is figyelünk.

Viki vezetésével a tömeg zenére elvégezte a közös bemelegítő gyakorlatokat, és nekiindultak a jelképes távnak. Ki futva, ki beszélgetve sétálva, ki babakocsit tolva. A program egész ideje alatt az ismerősök segítségével folyamatos Skype kapcsolatban voltak Nikivel. Kórházi ágyához közvetítették az eseményeket, egyenként és a tömeg együtt többször is üdvözölte Nikit. Minden adakozó kapott egy tombolajegyet, a táv teljesítése után kisorsolták a felajánlott tombolatárgyakat.

Niki édesanyja köszönetet mondott az összefogásért, az együttérzésért, a nagylelkű támogatásért, amit a család eddig is, és ezen az eseményen is kapott. Ekkor a mosolyok elhalványultak, kigördültek az első könnycseppek. Néma csendben hallgatta a tömeg Gabi szavait.

- Tavaly május 29-én kaptuk a hírt, hogy Niki balesetet szenvedett. Akkor még nem sejtettük, hogy ekkora a baj. Az elmúlt egy évben sokminden történt. A lányom még mindig nem tud mozogni, lélegeztetőgép tartja életben. Még most sem tudjuk felfogni, mi történt velünk. Most felcsillant a remény, hogy a lélegeztetőgépet több órára elhagyhatja. Május 29-én Svédországba utazunk, ahol megműtik Nikit. Egy úgynevezett rekeszizom pacemakert kap, ami segíti az önálló légzésben. Ott ebben már nagy gyakorlatuk van az orvosoknak, nálunk ezt a műtétet még nem végzik. Niki lesz kint az első magyar, akin elvégzik ezt az eljárást. Talán a tapasztalatainkkal majd másoknak is tudunk segíteni. Kezdettől fogva éreztük, hogy nem vagyunk egyedül. Mellettünk vannak a testvéreink, a rokonok, a barátok, a szomszédok, az ismerősök, az ismeretlen jószándékú emberek. A rábaközi emberek lelkileg és anyagilag is sokat segítettek nekünk. A pénzadományokat Niki számlájára tesszük, ez segíti a rehabilitációját. Hálásak vagyunk azoknak, akik idejüket nem kímélve segítenek átalakítani a házunkat, hogy mielőbb hazahozhassuk a lányunkat. Adakozók segítségével Niki olyan számítógéphez jutott, amit szemmel is tud irányítani, ezzel kapcsolatot tud tartani a külvilággal. Egy magyar feltaláló találmányát is megkapta, amivel nem csak a számítógépét tudja irányítani, hanem későbbiekben majd a kerekesszékét is. Köszönöm a győri kórház munkatársainak, hogy megmentették a lányunk életét, és azóta is sokat tesznek érte. Nap mint nap odaállnak az ágya mellé, csillapítják a fájdalmát, vigasztalják bánatában, és akkor is ott vannak vele, amikor mi nem tudunk. Néhányuk lelkes munkájának segítségével jutunk el Svédországba. Pont azon a napon indulunk, május 29-én, amikor egy évvel ezelőtt a baleset történt. Remélem, ezzel új időszak kezdődik az életünkben. Mindenkinek köszönjük a támogatását, hálásak vagyunk Vikinek, hogy megszervezte a ma délutánt, és ennyi jóakaratú embert összehozott körénk. Egy mondattal búcsúzom: Soha nem adom fel!

Foki Niki gyógyulásáért egy alapítványt is létrehoztak. Nikinek és a családnak rengeteg segítségre van még szüksége. Akinek lehetősége van, az a

Foki Nikolett Gyógyulásáért Alapítvány

59500186-11123758

számlaszámára utalva segíthet.

Ma reggel kaptuk a hírt, hogy 1.607.840 forint gyűlt össze tegnap az adakozásból. Fantasztikus összeg, köszönet minden résztvevőnek, jószándékú támogatónak.