Kicsinek bizonyult a Premontrei prépostság nagyterme szerda este. Csorna történetéről szóló kiadványok bemutatóját ígérte a meghívó, ami nagyon sok érdeklődött vonzott.

Szalayné Galambosi Tímea, acsornai művelődési központ vezetője köszöntötte az Ünnepi Könyvhét keretében megrendezett eseményen megjelenteket, ezután Dr Turi György polgármester mondott rövid köszöntőt.

A szakmai programot Heiter Róbert Gottfried prelátusi titkár bevezetője nyitotta meg. Ezt követően Néma Sándor, a Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Győri Levéltárának igazgatója mutatta be a kiadványokat és a szerzőket. Az ő szerkesztésében megjelenő Kisalföldi Szemle című folyóirat VI/1 számában jelent meg Dominkovits Péter: A Rábaköz nemesi társadalma a 17. század első évtizedeiben és Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája című tanulmánya. A Kisalföldi Szemle VI/2. számát teljes egészében egy hosszabb lélegzetű írás közlésére fordították, ebben jelent meg Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején című tanulmánya.

Néma Sándor moderátorként vezette az írókkal a beszélgetést. A tudományos alapossággal megírt műveket élményszerűen, közérthetően mutatták be a nagyszámú érdeklődőnek. Részleteket, érdekességeket, meg nem írt háttérinformációkat és a keletkezés körülményeinek érdekességeit mesélték el a szerzők.

A moderátor zárásként azt kérdezte mindegyiküktől, hogy 1-2 mondatban hogyan ajánlanák a műveiket az olvasóknak.

Dominkovits Péter: Számomra a legfontosabb kutatási eredmény az volt, hogy a török elleni háború után eszmélő országban milyen erővel mutatkozott meg a Rábaköz élni akarása, a rábaközi emberek szorgalma, hite és ereje.

Szalontay Judit: Egy emblematikus család bemutatásával fel tudtam idézni a XIX. század vége, és a XX. század eleje polgári életének emlékeit. Ebben a korban Kismarton után Csorna volt a térség legfejlettebb kisvárosa.

Szalay Balázs: A könyvem nem csak az 1956-os eseményekről szól, hanem az előzményekről, a benne szereplő személyek sorsáról, a városunkon át menekülő emberekről korabeli fotókkal.

A rendezvény hivatalos zárása után a résztvevők megvásárolhatták a kidványokat, amiket a szerzők dedikáltak, és mód volt kötetlen beszélgetésekre is, hiszen a közönség sorai közt számtalan helytörténeti kutató, a téma iránt mélyebben érdreklődő szakember és amatőr helytörténész is helyet foglalt.

Ekkor volt nekünk is módunk két csornai gyökerű kutatóval néhány rövid mondatot váltani.

Néma Sándor: Csornai születésű kutatóként nagy megtiszteltetés és szerencse számomra, hogy össze tudom fogni azokat a szakembereket, akik városunk történelmével foglalkoznak, és értékes munkájukat közkinccsé is tudjuk tenni. Örülök, hogy erre lehetőségem van, és szívesen is teszem. Remélem, hogy a kutatást, és az eredmények közzétételét folytatni tudjuk, ennek kizárólag anyagi feltételei vannak. Most már együtt tudunk működni az időközben megalakult egyesülettel is, amelyik a Rábaköz helytörténeti kutatóit tömöríti.

Dominkovits Péter: Talán kevesen tudják, hogy én is csornai származású vagyok, anyai nagyapám Turi Imre ácsmester volt, gyerekkorom nyarait Csornán töltöttem. Ma a soproni levéltár igazgatójaként dolgozom. Kutatóként nagy kihívás olyan város történelmével foglalkozni, amelyikhez személyes emlékek fűznek, egy-egy ma is gyakori családnév 17. századi felbukkanása esetén fel tudom idézni a ma élő utódok arcát. Köszönöm Néma Sándor barátomnak, hogy új területre vezetett, mást csinálhattam, mint amit eddig csináltam. Most egy hosszabb időszak összes adóösszeírásának elemzésével részletesebb képet tudtam rajzolni a Rábaköz társadalmáról egy izgalmas korszakban.