Glutén…!? Azt, hogy eszik-e vagy isszák, csak akkor tudja meg az ember, amikor az orvos szájából először elhangzik. Aki átélte már, annak felejthetetlen marad a döbbenet, a tanácstalanság, a rémület… az agyban keringő gondolatok: miért éppen én?

A kálváriám egészen pontosan másfél éve kezdődött.
Időszakosan visszatérő, számomra ok nélküli rosszullétek, amiket az orvosom egyszerű vírusos fertőzéssel magyarázott, amit néhány alkalommal a nem épp bevált kórházi diéta követett, majd a recept nélküli házi patikák stb..stb.. A helyzet néha javult, az állapotom néha stagnált, néha megint rosszabbodott, majd 2012 októberében annyira pocsékul lettem, hogy muszáj volt szakorvoshoz fordulnom, derítse már ki mi a frász az én bajom. Szakorvos…mondom én. Na de kihez, melyikhez menjek? A tüneteim adottak, amik egészen pontosan a folyamatosan, rendszertelen időszakokban visszatérő, de több napon keresztül tartó hasmenés, magas fokú étvágy, ezzel szemben pedig rendkívül drasztikus fogyás. Itt néhány sor erejéig meg is említeném azokat az embereket, akik mélységesen és „őszintén” aggódtak irántam akkoriban, miszerint „te jó ég, milyen sovány vagy” vagy „ennyire ne fogyózzál már” stb…stb.. Nos közlöm, nem a párizsi kifutókra készültem modellkedni, csupán probléma volt az egészségemmel, amire akkor még nem tudtam a választ. Most már tudom. Gluténérzékeny vagyok. Pont.

Megjártam a poklok poklát és ha valaki most azt gondolja, még nem tudom mi az, hát gondolja. Nekem azok a vizsgálatok, azok a megpróbáltatások, szenvedések, kiszolgáltatottságok voltak a legnehezebbek és legelviselhetetlenebbek. De túléltem, itt vagyok! :)

Jó néhány vizsgálatba és Csorna-Győr-Csorna útvonalamba került, de megérte. Végre kiderítették miért is szenvedtem már egy ideje. A vizsgálatokról annyit, hogy a tetőtől-talpig végignéztek, kezdtem a belgyógyászaton, voltam ultrahangon, röntgenen, legalább 5 alkalommal vérvételen, ct-n, majd mire minden eredményemet a kezembe kaptam, átirányítottak egy másik osztályra, miszerint ők ezzel a problémával nem tudnak mit kezdeni, ez már egy másik szakterület. Az a bizonyos másik osztály a gasztroenterológia volt. Amikor már ide kerültem, felgyorsultak ez események. Időm és lehetőségem sem volt gondolkodni, csak adták egymás után a papírokat a kezembe, beleegyező nyilatkozat stb… és mehettem gyomortükrözésre. Hogy ez milyen szép szó… A mai napig is borsózik a hátam tőle, ha rágondolok! De nem volt választásom, mennem kellett, mert az eredményeim addigra már nagyon rosszak voltak. Túlvoltam az ominózus beavatkozáson. Senkinek, de senkinek nem kívánom. Aki már átélte, tudja miről van szó, aki pedig nem, az ne akarja megtudni, maradjunk ennyiben. Végül egy utolsó irányított vérvétel és a tükrözés szövettani eredménye tette fel az i-re a pontot, miszerint lisztérzékeny vagyok! Vegyem fel a kórház dietetikusával a kapcsolatot, azt viszlát!

Folyt. köv. a 2. fejezetben...