Ha nagyon hozzászokik az ember a gluténevéshez -márpedig én nagyon hozzá voltam szokva a röpke 32 évemmel- annak elsőre elég kemény beletörődni, hogy az ételek soha többé nem lehetnek olyanok, ahogy korábban szerettem őket. Sok-sok apró részlet, egy sor testi-lelki nehézség, amiken átmentem/átmegyek, de alakulok! :)

Tegnap írtam, hogy az ételekkel folytatom..

Egy gluténmentes konyha egyébként megszólalásig hasonlít a gluténos konyhára (csak a glutén hiányzik belőle). Nem kell különösebb extra konyhai szerszámot beszerezned, de ha gluténfalókkal élsz együtt, jobb ha mindenből van sajátod! Ez nem higiéniai kérdés, csupán egészségügyi. Így az első manőverem, (a szekrénypakolás) után kezdtem az edények rendszerezését. Még jó, hogy azokból nem szenvedtem hiányt, így az addig nem használtakat végre befoghattam. Majd készítettem magamnak egy csinos kis szendvicset, persze szigorúan ügyelve a feltétekre. Kár hogy nem fotóztam le, tényleg nagyon jól nézett ki. Aztán az első falat után minden addigi örömöm és jókedvem szertefoszlott. Soha nem ettem még púderrel megszórt szivacsot, de bizton állíthatom, a kenyér íze totálisan hasonlított hozzá. Valami ritka pocsék ízt éreztem, ami csak nem akart múlni, de muszáj volt megennem. Ott és akkor eldöntöttem, azt a fajta kenyeret kizárólag pirítva vagyok hajlandó legközelebb elfogyasztani és úgy is csak akkor, ha már nincsen más.

Teltek-múltak a napok és hát akarva akaratlanul is belebotlottam olyan kajákba, amiket rettenetesen szerettem korábban, most viszont muszáj volt változtatnom rajtuk. Ilyen volt például a tejfölös csirkepaprikás galuskával. A lisztes habarás miattam felejtős volt, úgyhogy döntenem kellett, variálok a recepten vagy habarom a saját lisztemmel, aztán meglátjuk mi lesz. Nem mertem kockáztatni, a srácoknak megcsináltam a hagyományos verziót galuskával én pedig ettem sima pörköltként rizslisztből készült galuskával. Na azt meg aztán ne is említsem, milyen felemelő élmény volt mind elkészíteni, mind megenni. Pocsék, ehetetlen és továbbra is csak a púderhez tudom hasonlítani az ízét és a liszt állagát is.
A csalódások után elhatároztam, hogy jegyzetelek, írom mi ehető és mi nem. Gondolom nem kell nagyon részleteznem melyik oszlop bejegyzései voltak többségben…. és nyakamon volt a karácsony! A karácsony, ami a szeretet ünnepe mellett arról híres, hogy degeszre eszed magad itthon és rokonlátogatás közben is. Még más az ajándéklistáján pipálgatott, addig én azon agyaltam, mi a búbánatot készítsek itthon a családnak és magamnak. Válogattam, kutakodtam, gyűjtöttem a használható recepteket, majd 2 nappal szenteste előtt a lehető legkeményebb fába vágtam a fejszémet! Soha eddig nem próbáltam, de most nekiugrottam. Amikor az uram hazaért, megkérdezte mi ez az illat, mi készül? Én pedig válaszoltam: zserbót sütök :)