Képek | Sport

2018. június 23-án Rábaszentandráson került sorra immár nyolcadik alkalommal a rendezvény megtartására.
A találkozó további létjogosultságát igazolja az a tény is, hogy a szanyi éremosztó és a szili falunapi
rendezvény sem tántorította el a meghívott személyeket a részvételtől.
Sorra érkeztek a különböző járművekkel, kisbuszokkal, személygépkocsikkal és kerékpárokkal az érintettek. A sok-sok ölelés, üdvözlés után megkezdődött a felkészülés a mérkőzésre, melyen a Rábaszentandrás-Szil és a Szany-Vág labdarúgói alkottak egy csapatot. Az izgalom és a felkészülés a régi volt. Nagy hévvel vetették magukat a játékosok a mérkőzésbe. Az akarat a régi volt, de néha megmosolyogtatóra sikerült egy-egy mozdulat és védés. Ez azonban senkit nem zavart, mint az sem ha néha a játékvezető tévedett. Sőt a szabálytalanság észlelése esetén maguk szakították meg a játékot és adták át a labdát a ellenfélnek.
A mérkőzés a Szany-Vág csapatának 5:3-as eredményével zárult. A gólokat Németh Ferenc 2, Németh László 2, Mészáros Béla, illetve Vadász Zoltán 2, Balázs Attila rúgták. A végén összeölelkezve, majd egymást átölelve vonultak le a mérkőzés játékosai.
A mezt nem öltő személyek szerencsésebbek voltak, mert ők már a mérkőzés alatt is csillapíthatták szomjukat a különböző rendelkezésre álló nedűkből.
Varga Béla a házigazda jogán köszöntötte a megjelent személyeket.
Már az előjelekből érezhető volt a profi szervezés, melyet a vacsora, italok és a rágni valók terítéke és mennyisége igazolt is.
Az elmúlt évtizedekből még felsejlő emlékek felelevenítése és fricskázások után elindult a nótaest, amelyet már csak ritkán lehet tapasztalni.
A vége felé Domonkos Zsolt bejelentette, hogy jövőre Szilban kerül sor a kilencedik találkozóra és mindenkit szeretettel várnak.
Tóth Imre elmondta, hogy a mottónkat tovább folytatjuk, hogy „Egy életen át sportbarátok a szanyi, szili, vági és rábaszentandrási öregfiúk”. Sajnos azonban azt nem tudjuk garantálni, csak reméljük, hogy a most itt lévők valamennyien találkozhatunk Szilban. A mai rendezvényen már nem tudott jelen lenni valaki, egy igazi jó barátunk Varga László, aki a kezdetektől egyik találkozóról sem hiányzott. Most valamennyiünket sajnálattal töltött el a hiánya.
Azt kívánom, hogy egy év múlva ezt a szívszorító érzést ne kelljen átélnünk. A viszontlátásra!